Dream

Hajnali 4 óra 40 fele kb, tatabánya.

Általában nem nagyon ontom magamtól azt a típus lírai ént, ami jellemző azokra akik írásban tudják kiadni magukból azokat a dolgokat amik éppen nyomasztják, vagy épp aktuális, emocionális hangulatváltást takar önmagában. Néha azért bizonyos pillanatokban bennem is őrlődnek hasonló dolgok, ilyenkor általában azonnal le kell írnom, mert hamar elszáll az egész pillanat. Az azonnal pedig szó szoros értelmében azonnal, nem vagyok képes arra, hogy akármeddig is raktározzak magamban bármi ilyesmit. Ilyenkor jó egy mobil, egy jegyzetfüzettel, amibe jelenleg is írok. Na meg aztán ez a magyarázat arra is, hogy miért írok a blogbomba naponta, félévente, vagy évente csak olykor. Jelenleg egy buszon ülök ami épp Komáromba indul, tatabányáról. Hajnali négykor "keltem" ami azért macskakaparásos, mert nem alszom már 3 napja. Azaz aludtam kb 4-5 órát tegnap, de nagyon nehezen. Éjjel órákig bámultam a falat, aztán meguntam, és kimentem kicsit sétáltam a kóterban. Furcsa állapot amúgy ez, mert ébren létnek se nevezném, inkább valami a kettő között. Fizikailag és szellemileg amortizál, ébren sem vagyok igazán. Azaz igen, de valahogy nem a normális értelemben. Soha nem voltam kollégista és most hogy már két hete itt rohadok, elárulhatom, hogy eléggé megvisel ez a köcsög munkásszálló. Állandóan emberek vesznek körül, ami csak azért kellemetlen, mert megszoktam, hogy egyedül vagyok, és ez a kényszer egyfajta igénnyé alakult át bennem. Az egyetlen örömöm a mosás. Napi egy óra ingyenes, amit naponta kiveszek, a többiek már hülyének néznek ez miatt. Az egész úgy működik, hogy a mosószoba kulcsos, amit a portán katalogizálnak, hogy éppen ki használja. Az az egy óra viszont amikor az enyém, csak az enyém. Magamra zárom az ajtót és csak önmagam vagyok. Ennyi srác között ez maga egy álom. A lányokról nem is szeretnék semmit sem mondani mert bármilyen jelzőt mondanék, egyiket sem érezném eléggé pontosnak.

A meló amúgy egész jó lenne pár hibával persze. Az egyik legfontosabb pl. az lenne, hogy az emberek elé ne lehetetlen darabszámot adjanak. A másik pedig az, hogy ne kapjak fegyelmit 1 perces késésért. Tényleg csak 1 perc, nem szimbolikusan értem, az 1, az 1 és nem több. Mondjuk jó lenne egy szék, mert amit csinálunk azt ülve is lehet, nem csak állva. Az meg ugye eléggé fárasztó 12 órás műszakban 1 m2-en. Kb ennyi, de szerintem majd még jelentkezem.

Hihetetlen hogy mennyire kiürült a zene ízlése egyes előadóknak, vagy éppen maga a zene újdonsága fogyatkozott meg annyira, hogy egész egyszerűen nem tudnak/képesek már kitalálni új számokat. Fognak egy régebbi számot, ami valamikor sláger volt, de már senki sem emlékszik rá, megváltoztatnak egy, vagy max. két akkordot (de kettő az már luxus), lelassítják-felgyorsítják, átírják a szöveget esetleg egy egész más témavezető vonallal és kész az új szám. Rendben, nyilván nem arról van szó, hogy a lentebb látható szám koppintás, vagy éppen csúnyább szóval lopás, mert előfordult velem is hogy egy teljesen új dallamot és szöveget találok ki itthon gitározás közben, aztán döbbenek rá, hogy a magam által kreált újdonság egy régiség, csak valahogy megmaradt bennem és éppen az jött ki. Nemes egyszerűséggel itt van ez a szám amit egész jónak tartok (már tudom miért) és volt szerencsém úgy rákeresni, hogy előtte Bon Jovi-tól az It's my life-ot hallgattam éppen. Amikor a "nem kell máááááás" rész jön, leesett az állam amikor lazán rá tudtam énekelni az ic máj lájf részt és hagyján, de tökéletesen kijött ritmusra is, valamin dallamra is a szöveg többi része, még a zenei aláfestés is stimmelt.
 

Jó lenne tudni, hogy az emberek mit hallgatnak. Értem ezt úgy, hogy amikor azt mondod valamire hogy kurva jó szám, akkor gyakorlatilag melyik ezeréves szarra gondolsz, ami tényleg rohadt jó. Mert nem ez az első szám aminél ezt észre veszem. Műfajban kurvára mindegy, Lady Gaga, David Guetta, vagy éppen a Jóban Rosszban betétdala és szövege, mindig hallok valami ismerős motívumot, amin ha sokat gondolkodok, megtalálom az eredetiét. És nem, nem "aki keres az talál, mert aki annyira keres az bemeséli magának, hogy talál" alapon, mert amikor elejétől a végéig azonos hullámhosszon megy a szöveg, a dallam, akkor tágul csak ki a pupillám. Nyilván attól hogy a szám egy segg alá toloncolt "feldolgozás" még jó és én nekem is tetszik, de azért meglepődtem. És nem állítom, hogy ez szándékos, szándéktalan véletlen lenne, vagy éppen sunyin bealapozott sikeres próbálkozás, mert nem tudom, nem vagyok tisztában a szám keletkezésével, vádolni még kevésbé akárkit is. De, de, de akkor is, könyörgöm.. miért kell ilyen szar kétszersülteket az asztalra vágni. Szar úgy zenét hallgatni nekem személy szerint, ahogy épp azt látom, hogy az együttes annak céljából készíti, hogy „ez majd befuttat minket”, ahelyett, hogy „igen, ez így tökéletes, most épp ez jött”. Nyílván tévedhetek én is, de jelenleg ez jött.

Kedves Stella. Tudod mit szeretek a saját korosztályomban? Azt, hogy kilóméterekről lesajnálják a mai 14-15 éveseket és lenéző megjegyzéseik vannak, miközben nem veszik észre hogy az ő korukban ugyanolyan felszínesek és értéktelenek voltak mint most ők, csak épp egy másik generációban kellett megélniük azt, más zenével, más szokásokkal és teljesen más szubkultúrákkal. Pont mint a szüleinknek akik értetlenül néznek ránk sokszor. Hierarchiából kikerülni vágyó, lázadazó, egyenrangúság megvalósításával megbéklyózott lelkületű sablonos kis senkik akik egyfajta hierarchikus rendszert építenek fel környezetükben, mert csak így érzik igazán jól magukat társaságban az alsóbb, fiatalabbak jellemét eltaposva mint valami férget. Önmaguknak ellentmondó wannabe übermesiterek, akik hazafele menet arra is képtelenek hogy egy szép szót is szóljanak a saját szüleiknek, hiszen a családjukra legtöbbször teherként tekintenek mint sem annak ami az valójában. Céltalanul próbálkoznak az élettel tapasztalat és elismerés híjján mégis mindenki mást leszólnak aki megpróbálkozik azzal amiben ő már valamikor valamiért rosszul vette ki magát.. Mocskos alávaló senkiháziak vagytok mind. Kivételek vannak, sosem mondom azt, hogy nincsenek, de az is elszomorító ha valakinek pusztán lelkiüvdösségének épsége miatt kell kiírnom ezt az utolsó sort.

Kedves Stella. Holnap vizsgázom és nem szándékozom aludni lófaszt se. Eléggé lámpalázas vagyok ugyanis jelenleg. A vizsgát azt leszarom, nem igazán érdekel, átmegyek egy négyessel szerintem, csak mint már megannyiszor, megint eljutottam oda, hogy azokat az ismeretségeket, vagy legalábbis a 80%-át, akiket megszereztem, azzal a nappal el is veszítem, mert véget ért ugyanúgy egy korszak, és hasonló ez is mint az összes többi. Annyira nem izgat tul. képpen, de nekem az a 20%, ami volt, nagyon is sokat számít, mert nekem ezekre az emberekre szükségem van. Na mindegy, mégsem tartom alamizsnára a kezem, a szerencsére a fel a fejjel mondatra mindíg mosolygok, ha megunom amit nekem szánt az élet ezen a helyen, maximum tovább lépek, és én leszek az aki itthagy mindent :). A lehető legkevésbé szarkasztikusan és sajnálatra méltóan persze, szabad döntésből. Meglátjuk mi lesz. Ha tudsz, kérlek gyere értem, eléggé hiányzol.

Szeretlek, Dream.

Kedves Stellam. Köszönöm a füvet, igazán jól esett tegnap. Zalaegerszegen a meló nem jött össze, így maradok hazai pályán, de legalább jól érzem most magam, ismételten mondom fogalmam sincs miért, csak a kedély állapotom megfelelő. Amint épp ezt a levelet írom, Junkiest hallgatok, attól is a könnyű dalt, talán épp ezért van. Remélem el jön az az idő, amikor már teljesen tisztában leszek a saját érzéseimmel és egzisztenciálisan is stabil leszek. Mindenesetre azért annak örülök, hogy te legalább vagy nekem, legalább el tudok menekülni a valóságtól már azzal is ha egyáltalán rád gondolok. Szeretnék több időt veled tölteni, habár te is tudod jól, hogy ez most nem lehetséges. Magra lenne szükségem, a kettő közül az egyik nem volt jó, a másikból porzós nő, így sajnos nem tudok saját magam részére termeszteni eleget. Holnap kérlek gondolj rám, mert van egy olyan érzésem hogy nehéz napok következnek a hét további napjaiban.

Szeretlek, Dream.

Kedves Stella. Az előző levelemben már összegeztem néhány problémát dióhéjban természetesen, de nyilván való okok miatt - ami ok pedig az lenne, hogy nem vagy ember -, nem hiszem azt, hogy ténylegesen el is jutott a tudatodig mind az, amit szerettem volna mondani egyes mondatokkal, sorokkal. A lényeg csupán az, hogy rádöbbentem mennyire is az emberek rabja vagyok, nem tekintek magamra semmilyen szempontból sem szabad emberként. Szeretném ha értenéd amit érzek, és ezt úgy tudom elérni nyílván, hogy még többet írok arról, hogy mit is értek rabság alatt, amikor társadalomra és családra gondolok, de attól tartok ellentmondásba bonyolódnék saját magammal az előző levél tartalma miatt ha megteszem. Sajnálom, hogy a saját szenvedéseimmel kell hogy trajtáljalak, tudom hogy mindenkinek meg van a saját baja, de kérlek értsd meg, hogy rajtad kívül nincs más aki úgy fogadná ezt tőlem, mint te. Sokszor érzem magamat rosszul, annélkül hogy tudnám mi is az oka. Szomorú vagyok többnyire, őszinte mosolyt az arcomra nem tudom mikor varázsolt akárki is régóta. Mármint örülni tudok és a humorérzékemmel sincs semmibaj, de az alapjárat sajnos eléggé szomorú. A baj az, hogy amint megkérdezi valaki mi a baj, nem tudok érdemleges választ adni rá, vagy csak elintézem azzal, hogy azt mondom nem bánt semmi sem. Ennek amúgy valószínűleg az az oka, hogy nagyon sok mindent nem szeretek, de semmit sem szeretek igazán
Önönmagam ellensége vagyok állandóan, ezért vagyok képtelen átlépni a saját határaimon, ez az ami aggaszt. Értem ezt úgy, hogy nem vagyok megelégedve sem testileg sem lelkileg önmagammal, még sem vagyok képes tenni magamért olyan nagy és határozott lépéseket, hogy az változást eredményezhessen. Az elhatározásaim nehezen törnek elő, és ha elő is törnek a kimondásuk után néhány perccel már erejüket vesztik. Olyan ez, mintha lenne egy "leszarom" tabletta, amit állandóan szednék a nap folyamán. A saját szabájaimnak ellentmondok, és pofon vágom magam a saját etikai és viselkedési formáim betartásának hiányával. Nem tudom hogy mi lesz holnap, nem tudom hogy mi lesz holnap után, amikor felkelek nem tudom milyen célért teszem azt nap mint nap. Kérlek ne sajnálj emiatt, nem az a célom vele, hogy megszánj, csupán választ remélek és néhány biztató szót. Amúgy is hiányzik a vállveregetés, apámtól soha nem kaptam meg, anyámtól pedig soha sem esik jól. Később talán még írok.

Szeretlek, Dream

Kedves Stella. Nagyon sok mindent szeretnék neked mesélni, mert nagyon sok mindenen megyek keresztül mostanában. A legfőbb baj az, hogy a gondolatok, amik nem hagynak nyugodni egy cigi után kiszállnak a fejemből és erőltetve sem tudok mindegyikre emlékezni igazán, mert olyan sok van. A kifejező késségem sem eléggé kifinomult, hogy költői varázspálcával hadonásszak a papíron, de úgy találom, ez mégis csak helyes. Egyedül az utóbbi része vígasztal a mondatnak, még pedig az, hogy így helyes. Ez azért van, mert szerintem az emberek ott szokták nagyon elrontani a dolgokat, hogy nagyon okosak szeretnének lenni, de erre az okosságra is csak többnyire addig van szükségük, amíg mással beszélnek, vagy éppen meg akarnak felelni valamilyen elvárásnak. Néha azt hiszem, azok a dolgok, amikben biztos vagyok megváltoztathatatlanul igazak, igaziak. Mégis az a kevés dolog ami körbe vesz és valósnak tűnik egy-egy szituációban teljesen megváltozik, átfordul valamibe, olykor végleg eltűnik a környezetemből vagy pedig közvetlenül a fejemből.  Van az a szituáció amikor csak el akarok tűnni a világ szeme elől, egy teljesen idegen helyre ahol senki nem ismer és senkihez sem kell kötődnöm. Remélem adsz nekem ilyen helyet. Teljes zavarban élek, nem igazán tudom azt, hogy mi lesz holnap, és azt pedig végképp nem, hogy mi lesz a jövőhéten ilyenkor. Nem szeretnék sem családot, sem életem párját megtalálni, csak egy helyet, messze a dicső civilizációtól, ott ahol nem talál rám senki. Azt hiszem ellennék ott jó darabig. Mentsvárként használnám. Köszönöm a türelmed és bocsáss meg hogy már vagy tíz éve nem gondoltam rád. Tudom, akkoriban még más volt a neved, de a mostani jobban illik rád mint az Alice. Kérlek küldj nekem még egy kis füvet, vagy legalább elég pénzt hogy a Júliusnak legalább a felét ne kelljen józanul elviselnem.

Szeretlek, Dream.

Hierarchia az, amikor anyád, apád/feleséged/anyósod stb tesz valami olyasmit, amivel segíteni szeretne, de persze épp hogy kibaszik veled (pl. elpakolja a szerszámaid, amit a büdös életben nem látsz ez miatt hiánytalanul többet). Ekkor persze nem haragszol igazán, mert a jó szándék vezérelte, szóval hát ez van. De amikor tudatára adod hogy ez neked rossz, majd ennek ellenére ugyanúgy eljátsza a rohadék mégegyszer ugyanezt, csak mert nem tudja elviselni, hogy valamit nem derékszögben raksz le, hanem csak leteszed valahogy az asztalra, az már fel tud baszni agyilag. És amikor már azt hiszed hogy ez már tényleg a teteje, rájössz, hogy gyakorlatilag még te vagy a rohadék mikor ki kelsz magadból és számon kéred a dolgot, mert ő csak jót akart. Ergo, meg kell köszönnöd, hogy kibasztak veled. Ez a hierarchia családon belül.

Az átlag polgárnak a fasza ki van azzal, hogy mások nem értik meg, nem szeretheti azt akit akar, nem lehet a toppon egzitenciálisan, és hogy az élete kilátástalanul forog egy kibaszott gazadsági gépezetben amitől csak a halál választ el. Megelégeli azt, hogy a családjának nem része, hanem annak rabja, a birtokolt dolgai birtokolják, és szociálisan képeket kell vágnia mindenkinek azért hogy előrébb jusson az aktuális ranglistán amit épp fontosnak tart. Azt, hogy külsőleg seggeket kell nyalnia az emelkedettséghez, belsőleg pedig gátlásokat kell szabnia hogy az amortizációt, és a társadalmi közeg megvetését elkerülje. Töke tele van azzal, hogy az élete papírokból áll, és hogy lassan a különféle szolgáltatók és cégek nem vásárlónak tekintik, hanem árunak, aminek az adatait a multik egymás között cserélik. Ki nem mondottan gyűlöli a tárgyilagos és materialista szemlélet módot, mert túlzottan erőltetett és nagyobb hangsúlyt kap az életében mint azok az emocionális és humánus világnézetek amik valós értékeket képzenek. A nihilizmus mint központi beállítottság felszínes lett és egyre korlátozva tud csak megvalósulni, az idealizmus és az egyén kiteljesülése ellelhetetlenült, felváltotta azt a szívtelen marketing parasztvakítás amit minden egyes utcán láthatunk, hisz csak hogy nem a pofánkba tolják reklámokat. Nem látja, de érzi, hogy az egyediség, a másoktól való különbözet érzését tömeggyártási cikkekkel próbálják rátukmálni az emberekre, az egyenlőséget hiearchikus felépítésű szervek hivatottak biztosítani. A demokratikus választásokat korlátok közé és az ismeretlenség miatt bizalom vesztett, ezáltal hiteltelen szervek választásával biztosítják számára. Elégedetlen azzal, hogy az elveit el kell dobnia annak érdekében hogy megélhessen, az élteleiben nem tudja milyen idegen összetevők vannak, ami pedig természetes összetevőjű az milyen mesterséges összetevőtől válik természetessé. Abból hogy az állam szülői gondviseletet gyakorol felette, megmondja mi az amit szabad és mit nem, korlátozva ezáltal a szabadságát. Hogy olyan mozaik szavak miatt kell több tízezret kifizetnie a számlákon túl amelyeket nem ért, hogy miért verik halálra a rendőrők ha annak épp olyanja van, és hogy hogy lehet szeretni ezt a kurva országot amiben él.

sajnos

sajnálom

szánalmas

pompás

kétszínű

trendi

menő

ciki

sztár

lúzer

majd még bővül

Valami nincs rendben.

www.youtube.com/watch

Sorozatosan kapok vissza olyan dolgokat amiket egyébként nem érdemlek meg, illetve teljesen logikátlan egy-egy leoltás. Fasz ki van már az emberek értetlenségével, kicsinyességével, felszínes érzéketlenségével amit sokszor tanúsítanak a másikkal szemben. A büdös életben nem voltam ilyen, ha mégis, azért rögtön bocsánatot kértem, meg nem tudom érteni hogy ez miért jó akárkinek is. Valószínűleg más áll a háttérben, vagy éppen hogy sokkal komolyabb dolgokon akadnak ki emberek mint azt a valós ok lefedné, csak éppen ezt tudják fegyverként használni. Azért ez eléggé féreg szokás, nem hiszem hogy normális ember így cselekszik minden ok nélkül. Az illető vagy egy érzelmi nyomorék, vagy pedig olyan dolog áll fent, aminek nem tudok az elejétől a végére jutni.

Kifejezetten furcsa most pár dolog. Általában azt tapasztalom a saját kis életem során, hogy vannak bizonyos mélypontok és magaslatok ahol el tudnám magam helyezni érzelmileg, hangulatilag, de az elmúlt 3 hétben ez annyira keményen megváltozott, mármint olyan radikális mértékben és gyorsaságban, hogy az már kész vicc. Egyik pillanatban rendben vagyok és jól érzem magam, fíl dö szánsájn miegymás, a rá következő órában meg egy viszonylag erőteljes métely nehezedik rám. Aztán a rá következő órában megint jól vagyok.. és így tovább. Azért furcsa ez, mert ha minden úgy történne, hogy semmilyen körülmény illetve szituáció nem befolyásolna, avagy okozná ezt az érzelmi labilitást, akkor feltételezném azt, hogy valami súlyos elmbe bajom van, vagy pedig a személyiségem annyira kiforratlan, ami jellemzi a tizen éves korosztályt és nem lennék képes elhelyezni magam a társadalomban. Ezt utóbbit nem sorolnám fellelhető okként, mivel ebből a korosztályból már fizikailag kiléptem (nem vagyok tizenéves) és értelmileg is (úgy gondolom). Előbbit pedig azért nem, mert minden egyes lelki változásnak nyomos oka van.

Itthon felhúznak, máshol felvidítanak, megint máshol valaki fáraszt a hülyeségeivel, és megint máshol valaki elkápráztat az ártatlanságával. Aztán ismét haza megyek, a várt eseményekkel ellentétben nincs hepaj, sőt tök jól elvagyok itthon mindenkivel, később rá egy óra mulva felhív egy ismerős hogy mekkora fasz vagyok azért mert ezt meg azt elfelejtettem, ami csak azért bánt, mert igaza van bizonyos dolgokban. Kapok egy mailt a volt barátnőmtől (most jött haza angliából), hogy szeretne találkozni velem, meg hogy ihatnánk valamit stb, és megint derűs hangulatom lesz. Persze ezzel még nem ér véget semmi sem, de legyen elég annyi hogy ez csak a mai napom volt, és állandósággal ilyen minden napom mióta elkezdtem újból suliba járni.

Animátor lesz belőlem egyébként, egy egész jó képzés. Nem tartom valószínűleg hogy ezzel valaha is elhelyezkedem, de pénzembe nem kerül, az órákat szeretem mert érdekesek, az osztálytársaim jó fejek. Egy csaj még tetszik is, csak állítólag pasija van. Igazából az ilyesmi soha sem érdekelt túlzottan, hogy kinek kije van, a döntés mindíg egy kézben van, és ha elég jó voltam, mindíg sikerem volt. Ha nem, nem. De most valahogy egyáltalán nem volt kedvem, késztetésem arra, hogy valamit is lépjek, teljesen közömbössé vált számomra bármilyen nemü kapcsolat tartás is az idegen nemmel mióta kidobtak karácsony másnapján. Az ilyesmin az ember túl teszi magát, de nem is úgy értem hogy én nem fogom, csak azt hogy egyenlőre hanyagolom ezt a témát. Ha nem járok elébe, az élet még viheti hozzám a megfelelő valakit.

Sok dolgon változtattam egyébként magammal kapcsolatban. Egyre többet adok magamra. Mindenféle értelemben. Ez egy elég nagy jellemhibám egyébként, de tudtam vele élni, mert tökéletesen ment a vérmérsékletemhez, ugyanis annyira leszarom hogy más mit gondol rólam, hogy az már sokszor túlzás is. Innentől kezdve ez a tetszés vágy, meg hasonló szarságok nem is jelentek meg bennem, de azért ez csak a teteje a dolgoknak, hiszen az igényesség nem külcsínt takar.

Unokatesóm vett egy motort. 50 cm3 -es enduro. Mentem vele egy kört az utcában oda vissza, kipróbálás alapon.. Hát,.. külsőre nagyon szép moci, de sajnos ereje az nincs. Mint egy robogónak kb. De 50 cm3-től ne is várjak sokat gondolom, elvégre ez kismotor kategória. Annyi baja van mind összese, hogy nincs alapjárat sehol. Tehát ha üresben voltam, akkor pöcögtetni kellett ahoz, hogy le ne fulladjon, de még sebességben is, ez a durva. Nem értek annyira a motorokhoz technikailag, illetve javítás szempontjából, de az a gyanúm, hogy nem nagy munka megjavítani. Kicsit irigylem amúgy a motorért, én is szeretnék már elég rég óta egyet, néhányat már ki is nézegettem, csak hát ugye a pénz beszél. Nekem meg mindíg máshova beszélt, nem arra, amerre igazán szerettem volna. Ha eljutok is egyszer odáig majd, hogy beruházok egy pöci-röfi endurora, akkor az minimum 80-as lesz, az már fix.  Jogsi más kérdés, forgalomban amúgy se használnám, ha meg igen, szépen lassan az A1-es papír is meg lesz szerintem. Ha bár jobban járnék egy korlátlannal most bele gondolva, nem pedig csak 125 cm3-ig. Asszem valahogy így van, de nem vagyok teljesen képben, meg kell néznem majd valami autós iskolát a feltételekről.

Netem az most ... öö. szóval nincs, de van :D Ezt bonyolult elmondani, nem saját, de azért saját :D lényegtelen, nem is bonyolódom bele, mert nem érdemes. :) A lényeg mindössze annyi hogy 3 hónap kemény szopással és müszaki tanulásával kellett töltenem a szabad időm jelentős részét azért hogy ezt így meg tudjam oldani, a többi info már tabu.

Linux újjabb és újjabb meglepetéseket okoz. Szóval van az úgy, hogy az ember böngészik, és egyszer csak azt veszi észre, hogy bizonyos betűk müködnek csak és a számok. Tehát az a,b,c,d,e,f működik, meg a számok és kész, valamint aláhúzva jelenik meg akárhova gépelem be. Ez egyébként azért volt mert átváltott a SCIM hexadecimálisba, így hexában megkönnyíti az emberek dolgát, de az a poén, hogy én fel se telepítettem ezt a programot, csak úgy valahogy elővarázsolódott oldalt a tálcán. Pff... Valószínűleg valamilyen csomag mellé jött le, vagy valami ilyesmi, amire olvasás nélkül automatikusan yes-t mondtam. Meg a másik, pl. egyszer csak úgy minden ok nélkül kijelentkezik és felfüggeszti magát a gép. De úgy konkrét oka nincs rá, csak úgy megteszi. Nem vagyok valami advanced unix user, szóval lehet hogy valamit én lámerkedem, de mindenesetre meglepő dolgok történnek néha, valószínűleg tehát az én hibámból.

A szobámat átrendeztem. A falak le lettek kaparva, a poszterekkel együtt + a festés (ez tartott csak 3 napig), valamint a hibákat kijavította a szomszéd rigipsz-el le lett glettelve, aztán arra jött a diszperzit két rétegben. De minden esetre most szép. A bútorokat is átrendeztem, ami kellett azt megtartottam, rendszereztem, takarítottam, törölgettem, szóval elég kis házias lettem erre az öt napra. Ami meg nem, azt meg kibasztam, ne legyen itt. Az előző szoba berendezéssel amúgy csak az volt a bajom, hogy nagyon kevés helyem volt, illetve a dolgaimat kellett sok helyen tárolnom. Most ez a veszély egyenlőre nem fenyeget, kicsit változtattam pár dolgon, és nyár végére tervezek egy festést. Egy mérői barátomat lehívom, aztán felvesszük videóra (fel szeretné), mivel úgy tervezem, hogy diszperzitet színezek meg festékkel, és veszek valami játékboltban, vagy fradi boltban ilyen kis vizi bombákat, amit a kisgyerekek használnak. Ilyen izét, tudod, ami olyan mint egy lufi csak kissebb, és vizet töltenek bele, aztán eldobják és szét durran. És ebből ki is lehet találni milyen lesz a festés :) Egyedül a kontraszt az elvárásom. Mind a dobálás, mind a szín választás szempontjából. A végén pedig egy beletenyerelést kérek majd a sráctól és magamtól a festékbe és szintén kontrasztban egy nyitott tenyerű kézlenyomatot a falra valahova a sarokba. Ez a terv. Nem meg valósíthatatlan, csak most nincs erre energiám. Majd kb Júliusban, vagy Augusztusban.

ennyi egyenlőre, azt hiszem a váratnál amúgy is több lett.

Vettem meg egy 1 terás samsungot, gondoltam ha mar igy osszejott 2x936 guga, csinálok belőle egy raid0-as tombot, ami ket vinyóból egy darab logikai meghajtót verbuvál. Meg van hozzá a kártyám, akkor meg miért ne, hiszen ilyenre még amúgy se használtam, gondoltam ideje kipróbálni. Azt a két dolgot azért kikötném, hogy még soha életembe nem csináltam raidet, meg csak nem is használtam raid kötetben müködtetett gépet, az egyetlen támaszpontom az volt, hogy neten láttam pár képet, szal csak elképzelni tudtam mit hogyan, es a masik hogy ennyit xp telepítéssel már régen szoptam. Na szóval, gyorsan átmentettem magamnak ami kellett egy 200 gigás pata-ra, aztán rádugtam az újat, és ubuntu alatt leformáztam ntfs-re. Restart után a raid utilityben strippedre állítottam a két vinyót, majd automatán csinált magának egy összefüggő partíciót. Marmint egy másodperc leforgása után. Kicsit gyanús ez a sebesség, de hát rendben, legyen így. Restart után xp lemez be. Csak hogy valami érdekes történt, ugyanis a biosból eltűntek a sata-s vinyóim. Biosból kilépve a raid biosban láttam őket, ott integettek nekem mint a hülyegyerekek, de a mainbiosban lófaszt se lát, csak egy IDE maxtort, meg egy SATA DVD meghajtót. Mindegy, még amúgy se kell, szal, biosban megadva 1st boot a dvd romnak, és go xp. Kérte, hogy adjak meg mástól származó scsii, vagy sata/raid illesztő programot, ha kell. Mondom jó legyen, F6, erre flopyyt kér. Még meghajtóm sincs, nem hogy lemezem, gyárilag meg adtak a vezérlőhőz egy cd-t aztán jól van. Akkor meg megse, tovább. A windows nem látja a kötetet. Azaz egyáltalán nem lát semmit, csak a 80 gigás maxtort, azzal meg nem megyek semmire. Mindenképpen a raidra akaratam telepíteni az oprendszert, mert tudni akartam, milyen úgy egy rendszerindítás ha valósan 180MB/s a hdd sebessége. Habár az csak 150 lett volna mert a PCI-ba csatolt vezérlő csak annyit tud max. Akkor nesze neked, honnan vegyek most floppy meghajtót. Találtam a szarjaim közt egy régi satas floppyt, gondoltam az jó lesz, max felülírom ami rajta van. Most következik a varázstrükk, hogy mivel rakom rá, mivel olvastatom be. Lent, a nagybátyám régi gépében találtam egy floppy drive-ot, gondoltam kiszedem. Viszont arra nem számítottam hogy ez egy kompakt gyári P4-es, és ennek a gépháznak az oldalát kész művészet leszedni, mert hátul egy vas tartotta össze ami megszorult és az istenért nem akart arrébb csusszani, de hát ez van. Neki álltam püffölni, és átkoztam az intelt, mikor is eszembe jutott, hogy van még egy szar gép, talán abban is van. Hát a másik gép az eltűnt, mert kölcsön lett adva unokaöcsémnek. Eszembe jutott hogy a régi laptopokon szokott lenni még flopyy is, anyámé meg ott porosodik a szekrényben, nosza akkor csak jó lesz. Mit ad isten van rajta, még dvd író is, ami akkoriban nagy dolognak számított. Mivel advanced user vagyok nem kell a papír, gyorsan átmásoltam a raid drivert a lemezre és imába foglaltam Kanalics Gábor tanár úr nevét, akor elárulta hogy kell egy flopyyn megszüntetni az írásvédettséget, mert a gyártó elhúzta rajta azt a kis pöcköt. Már akkor röhögtem egyébként, mert nem hittem volna hogy még valaha erre a technológiára szorulok, de hát mit ad isten köcsög xp olyat akar, ami már a megjelenése előtt idejét múltá vált. Örültem mint szűz láy az első orgazmusnak és mentem be a szobámba a lemezzel. Csak akkor esett le, hogy én ezt most mivel olvastatom be. Átkoztam a Microsoft nevét, majd újból püffölni kezdtem a nagybátyám gépét. Egy nehezebb pillanatomban ránéztem a régi abitomra és mit láttam? Egy régi floppy meghajtót, a kis kábelével lógott mint szar a seggszőrön. Gyorsba szemeztünk egymással egy kicsit, majd úgy döntöttem neki veselkedem. Beraktam a floppyt, bedugtam a kábelt és szinte szívrohamot kaptam, mikor észre vettem hogy az 500 wattos tápegységemen nincs floppy drive tápkábel. Beüzemeltem a régi abitot, és rádugtam a flppyra a másik gép kábelét. Azt hittem kirobban a dobhártyám az alaplapi sipolástól, mert nem hogy akármi, de még provesszor se volt benne. De csak a kakaó kellett, szóval elviseltük egymást. Floppy lemez be, xp lemez be, restart, és install the microfos. Könyörögtem istenhez, ogy végre menjen már minden úgy ahogy én akarom. Biosban szintén nem látni semmit, viszont mikor bejött a kék ablak, úgy ütöttem az F6-t, mint egy epilepszás ha rohamot kap. És lám, láti mindent és már is betöltötte a silicon image sil 3512 SATA raid Controller fontosabb dll-jeit. Mondtam, hogy nem kérek javítást az előző op rendszeremhez, mert a maxtoron volt windows, és nyomtam egy F8-at hogy elfogadom a licencet. Éééééééééééssss... Látja. 1970365 MB particionálatlan terület. De jó, akkor particionáljunk. Mindent tökéletesen akartam csinálni, még a formázásnál is a teljesre nyomtam a gyorsformázás helyett. Csak éppen nem számoltam azal, hogy ez 2 TB-nál elég hosszadalmas. Mikor 10 perc, és 5 szál cigaretta után eljutottunk a gépemmel a bűvös 1%-hoz, deliriumot kaptam. Arra gondoltam holnap reggel lenne érdemes ránézni, de mivel én kemény tökű advanced faszagyerek user vagyok, reset gomb, majd újra az egész gyors formázással. Így is lassú volt, de a lassabbnál azért gyorsabb. Meg is volnánk, a telepítő fájlokat másol üzenet jön. Másol is. Nincs ezzel gond, de strippingnél az ember gyorsaságot vár, nem azt, hogy a szokottnál is tetűbben megy. De mindegy, biztos az xp lemez miatt van. Enter lenyomása után az ember várná hogy rendszerrestartkor tovább folytatódik a telepítés de nálam neem. De neeeeem ám! Bejön a windowsos töltés és valami lilafos zöldes képet bámultam 5 percig 8 biten és 16 Hz-en. A retinám segélykérő jeleket adott a karomnak, és nyúltam a numlock után, nem reagált, ez lefagyott. Restart, remélem megoldja. Meg is! Most nincs lila fos zöld, most kék halál van, és szerinte a config hibakereső modul valamiért hibás, és ezért a telepítés meg szakad. Fasza. Restart. Most bejön a telepítő és azt mondja telepítőujraindítás következik. Király csináld csak. De nem csinálja, inkább megint lefagy. Restart, restart a kurva anyád restart! És még egyszer ugyanez. Meg még egyszer. Ezek után gondoltam az a hiba, hogy logikailag látja, fizikailag meg azt se tudja mi van, mert nincs is az alaplapban a két sata, hanem a raid vezérlőben az meg egy pci csatlakozóban az alaplapon, ezért mivel nem ismeri a szabványt, nem tud rá írni és biztos ezért nem látja a bios sem, csak külön miután a raidbios bootnál bekerül, akkor van némi fogalma róla. Xp ki, ubuntu disk be, op kipróbálása telepítés nélkül. Partition editor meg éppen hogy látja mindkét vinyót, de épp ezaz, hogy mind a kettőt! Le se szarja hogy strippingelve van, ő azért kikerüli a raidet és olvassa mind kettőt ülön külön. Királyosság, akkorpróbáljuk meg arról bootoltatni. A bios természetesen még mindíg nem látja a vinyókat, a windows is csak azért, mert a raidbios csak boot után töltődik be dososan, és akkor írja hogy hd105 ... Stb sill stripped OK stb. De viszont olyat meg lát a boot prioritynál, hogy sil raid 0 set 0 1863 GB. Mondom fasza, sinen vagyunk, legyen az. 1st cd rom, 2nd raid, maxtor meg disabled a picsába. Ubuntu ki, xp be, install, go. Ujra telepítettem az xp-t, és ugyanúgy számítógép ujraindítása, neter. 10 redbull és egy liter kávé után nem éreztem magam ennyire ingerülten, de remenykedtem, hogy most nem lesz ugyanaz a hiba. Erre az a baj restart után, hogy szerinte nincs systemroot, az pedig kell, a telepítő leáll. Ekkor döntöttem úgy, hogy hagyom a faszra a tömbbe való xp telepítést, maradok a maxtoros xp-mnél. Biost visszabuheráltam, F10, enter. Nem indult el a régi oprendszerem, mert a hall.dll hiányzik. Óóóóó..... Jól van szerencsémre restart után és a hibaüzi között nyomtam egy space-t, amire is ijött a rendszer választó képernyő ami a boot.ini-ből tudakozik és megkérdezte hogy melyik os-t akarom elindítani. A raideset, vagy a maxtort. Csak hogy a gondolkodási idő 1 másodperc, ami gyakorlatilag 0, mert a megjelenéskor egyet visszaszámol az időből és automatán a raides xp-t karja elindítani, amin azért nem csodálkozok, hogy miért nem működik, mert valójában nincs is rajta xp. Restart, és csodálatra méltó sas szemeimmel és szem-kéz koordinációmra támaszkodva megpróbáltam a lehetetlent. 0 másodperc alatt leütni egy lefele gombot. Nem jött össze, sokadszorra sem. F8, speciállis rendszer beállítások, még mielőtt a renszer választó bejött volna és windows normál módú indítása. Ilyenkor is bejön a rendszer választó modul, csak ilyenkor már nem számol, csak vár a parancsra. Lefele, enter, és végtére is bejött a régi xp-m. Ennek örömére átírtam a boot.ini-t, és kivettem a másik op rendszert, és a default choose-t a jelenlegire raktam. Időnek meg beírtam 15-t hogy ilyen a jövőben ne lehessen. Kiváncsiságból megnéztem azért hogy kötetre/ról és önmagára hogyan másol egy 6 gigás iso file-t. Rámásolni a 80-asról 80000-el tudtam, ami a megszokottnál több, de nem elég. Mindenesetre azt gondoltam hogy a maxtor nem képes olvasni 80000-nél többel. Róla másolni ugyanaz a sebesség, de ott nem is számítottam másra, mert hiába nagy az olvasási sebessége a raidnek, a maxtor ha összeszarja magát se tud többel írni kb 35000-nél. Gondoltam jó, itt csak akkor érek el látványos sebesség változást, ha a raidről írok raidre, ezért is akartam erre tenni az xp-t nem pedig az IDE-s maxtorra. De másolás közepént legagyott. Nem a totalcommander, hanem a gép. Még egerem se volt. Királyosság. Restart újra. És újra. Azért ez érdekes. Szerencsétlen... Már pedig ez a technika jó dolog, és elhatároztam hogy addig fogom nyektetni, amíg minden nem lesz úgy ahogy én akarom. Egy hülye képpel nem kötök kompromisszumot gy hogy ne tudjam a pontos okát mi miért nem megy. És egyénként is nehezen. De itt van 23:40 és már a faszom is ki van a raiddel, de nagyon. Magamat igazolva azért tovább ügyködtem, és megpróbálkoztam újra a raid telepítéssel mert arra gyanakodtam, hogy sector hibás a teljes format közbeni restart miatt, és megpróbálkozom a teljes formázási lehetőséggel. Csak hogy erre két mód van, a raid bios alatt, és az xp telepítés alatt. Mivel ubuntu nem látja a kötetet,  csak a két fizikait, és dos alatt fdisk meg konkrétan olyan vak mint Steve Vander. Azonban restart után olyan dolog történt amire nem voltam felkészülve. Pontosabban olyan dolog nem történt.... ugyanis nem történt semmi. Nem indult el a gép. Konkrétan benyomtam a power mb gombot, és nem iindult el a gép. A proccesszor ventillátor odébb fordult 2-3 mm-t, és annyi. Hirtelen 3 dolog jutott eszembe, kissebb gondolkodás után 5. Vagy az a gond, hogy a tápom végtére is nem bírja el ezt a sok hardware-t, de ezt hgyorsan kizártam, mert 3 db hdd-t, egy dvd írót el kell bírnia egy 500 wattosnak simán. Még egy 400 wattosnak is egyébként, hiszen még videókártyám sincs külön, az s integrált hd 3200-as, nincs ami felvenne akkora feszkót. Mindenesetre azért lehúztam mindent, és megpróbáltam néhányszor egy pár indítást, de semmi, még a kábeleket is megcserélgettem utánna. Akkor lehett még a probléma a por. Hajnali 1 fele porszívó elő, géptakarítás. Mindent kihúztam az alaplapból, és patyolat tisztára varázsoltam mindent, de íg se akarja az igazságot. Akkor esetleg meg van törve a kábel ami a power mb-s pinbe megy, megpróbáltam elindítani egy csavar húzóval. Úgyse nem. Ugyanaz, proci venti mozdul pár milimétert, aztán jólvan. Akkor talán beszart a tápom, gyorsan kiszedtem az abitból a 400 wattosat, és arról akartam elindítani a vasat, de úgy se. Pedig az a táp jó, ebben biztos vagyok, mert nem rég használtam. Akkor talán alaplapi probléma, de ha igen, azzal rohadtul nem tudok mit kezdeni. Maximum bios resetet tudnék még adni kétszer, de felesleges, mert nem az a probléma, a biosig el sem jutok, illetve a gépbekapcsolásig se jutok el.

2 napra rá, Szervízbe vitte egy haverom, és két hétig nem volt gépem. 2 hét után nevelő fater szerzett egy jó alaplapot, mert kiderült hogy contact hiba miatt zárlatos lett, és kinyírta a túl fesz. a tápot. Mikor hozták haza a gépet kocsival nagybátyámék, megálltak a tescoban vásárolni, kb 1 órát voltak bent. Ez alatt feltörték a kocsit, és ellopták az egész cumót. 170e. forintos kár ért. Igazából ha figyelembe veszem az amortizációt, és a technológia elavulását ( hogy a gép újonnan azért többet ért mint használtan, és a technológia is régebbi lett), illetve hogy az alaplap egy centet se ér, akkor is bent vagyok bőven 110e Ft minuszban. Ennyit erről. MAradt egy laptopom, ami bár elavult, és nem ér sokat, de a megélt emlékeim miatt érzelmileg legalább annyit ér mint az asztali gép. Ja, egyébként feljelentés született belőle, de én úgy saccolom 1:10 -hez az esély hogy megtalálják. Mert szerintem nem fogják, hacsak el nem csúsznak valamin akik ezt megcsinálták. A rendőrség pedig baszik csinálni akármit is. Persze nem mintha sokat is várnék, mert nem sok mindent lehet csinálni, de amit lehet, azt én magam csináltam, és nem ők. Leadtam a Gép nevét, szériaszámait a hardwereknek (amit tudtam fejből, illetve amiről papírom volt), a környező boltokban, bontókban, és ennyi. Ennyi volt a móka mára, zárul miki móka tára.

Megint úgy kezdődik, hogy rég nem írtam ide stb. Így is van, de talán nem is baj, talán csak ha éppen szükségem van erre az oldalra akkor használom, nem pedig akkor amikor jónak tartom. Emlékszem amikor elkezdtem, akkor még úgy volt hogy egywszerűen belső kényszerként fogtam fel hogy minden nap leírjak valami fontosat magamról, talán  Bence nyomásár, ő kezdte el bennem ezt az egészet.

Szóval este fél hét van, egyenlőre még nem tudm hogyan jutok haza, ez is érdekes túlélés lesz, de valószínűleg lesz egy kellemes sétám amire talán még szükségem is van. De nem is baj. Szeretek egyedül sétálni. Mindíg megnyugtat. Igazából kevesen tudják rólam mit is szeretek igazán csinálni, ez mindíg meg lep. Kata például egyszer mikor kint ücsörögtem kb októberben a Kossuth téren kerek szemekkel nézett rám mint a gyujtogató a vizes széna kazalra, mikor azt mondtam neki hogy nagyon szeretek várni. Az emberek nagyon felfújják azt a részét a dolognak, amikor megbeszélt időben valaki nincs ott. Szerintem ha jó a csaj, akkor tök mindegy hogy mennyit kell rá várni, elvégre is az időm nem veszik kárba. Azt is át élem.

Volt régen a Jetixen egy H2O nevű sorozat, ilyen sellős baromság, azonban egy szekciómban azt hiszem végig néztem az első teljes évadot, mert nem volt jobb dolgom, megaztán a csatorna csak azt a nyomorult szezont volt képes leadni 4 éven keresztül. Abban az Emma nevű csaj mikor először hazudott a családjának, akkor volt az hogy Rikki, vagy Ricky, mittomén hogy írja a nevét - azt találta kérdezni, hogy vajon mi a legrosszabb a tökéletes családokban. Tudod az olyanban ahol apu anyu szereti egymás, kislány kisfiú megkapja a babáit, meg akció figuráit karácsonyra és mindenki szeret mindenkit. Tök egyszerű, de mégis nagy igazság. Nehezen bocsát meg. Ez valahogy törvényszerű, de mégis egyre jobban tapasztalom minden egyes ismerősömnél akinél voltam valaha is. Minnél nagyobb a családi összhang, stikli esetén annál nehezebben felejt, bocsát meg.

Indexen azt olvastam még hogy karácsonykor és szilveszterkor (valamint talán még az újjév is beletartozik), sokkal nagyobb számban fogynak a patikákból az antidepresszánsok, és az öngyilkossági számadatok statisztikái is ugrás szerűen nőnek. Az ünnep valahogy furcsa ködöt von az ember agya alá, nem mindíg a legjobbat. Mindíg amire a legérzékenyebb.

Most épp amúgy Marcira gondoltam mikor elkezdtem írni ezt az egészet. Ezelőtt pár éve azt mesélte, hogy az embereknek talán nem is arra van szükségük, hogy szeressenek, hanem arra hogy szeressék őket. Az egész abból ered, hogymindenki cselekedtei szerint alapjában önző. Mindent azért teszünk, hogy nekünk jobb legyen. Ez pedig így van. A kihúzott fuldoklót is azért huzzúk ki a patakból, mert nekünk azt elég szar lenne elviselni, hogyha meghalna. Erre az alap példára leszorítva az összes apró mozzanatainkat le lehet bontani. Még később írok, de megy a busz.

Régen olvastam már. Most pedig másodszorra olvasom. Úgy olvasom újra a könyvet, hogy mindíg, mikor barátnőmet várom és épp a plázában, bemegyek az Alexandriába és elkezdem a folytatni. Amúgy nem hittem volna hogy ez ilyen híres könyv, utánna googleztam kicsit, és kiderült hogy az egyik portál szerint még John Lennon gyilkosa is erre a könyvre hivatkozot mikor elkövette tettét. Itt egy kicsit megálltam..

Amúgy könyv formájában most találkoztam vele először, mikor először olvastam csak pdf változatban találtam valami ismerősöm cd-jén azt hiszem. A főhős Holden Caulfield szerint az a jó könyv, amikor a végén tökre szeretnéd hogy a szerző a barátod legyen, számomra kicsit inkább az, ha a szereplőt tudod hova rakni a való életben is, és tökéletesen megtudod érteni a gondolatait. A szerzők soha nem érdekeltek igazán.

Gyűlöltem a magyar tanáromat mikor mindenféle verselemzéssel, és kötelező olvasmányokkal traktált. Elhiszem hogy hasznos, de én a mai napig bele mártanám a kést Adyba ha megtehetném (neki ugyanis az volt a kedvence), tőle ugyanis 20 db verset kellett megtanulni kívülről. És akkor az, hogy erőteljes Én tudat, meg minden.. a nagy lófaszt. Ady Endre egy rosszéletű, északai életet élő egyén volt, aki szerette a kurvákat (ebben is halt meg, szifiliszt nem a fáról szed az ember), és ráadásul egoista is volt. Én is kurva jó verseket tudok írni, ha a szokásos AA BB rímképletet úgy oldom meg, hogy a sorokat megduplázom, és tömör 4 sorosokat írok. Ha valaki meg belém köt, akkor meg azt mondom hogy "itt nem ismétlésről, hanem nyomatékosításról van szó, köccsög, ne akard megérteni a bennem szunnyadó magyarsággal együttérző költői öntudat kimagasló szellemét". A legszörnyűbb azonban az volt, hogy az emberek ezt elhitték. Hogy ő valami nagy ember, nagyobb a többi költőnél. Karinthy legalább kifigurázta szerencsétlent, amin jót mosolyogtam. Csak őt persze nem vettük komolyabban. Az irodalom buziknak való. Aki a sorok mögé lát azonban, az valódi kincs.

Szóval csak úgy ennyit a szerzőkről. 10.;11.;12. osztályban utáltam meg az összeset, és habár tudom hogy ez egyfajta beidegződés nálam, sokkal jobban szeretek egy verset, ill. könyvet olvasni akkor, ha közben azt képzelem hogy ez az én regényem, versem, novellám stb. Ezt egyébként már régóta észre vettem. Nem kifejezetten tudatosul az ilyesmi, és nem képzelem konkrétan azt hogy én vagyok a szerző, csak valahogy jobb érzéssel tölt el az olvasás. Ezért könnyebb kiragadni számomra a karaktereket, leformálni, látni, mintsem inkább belebújni a könyv világába. De ezt így nem lehet elmondani. Hangulat kell hozzá, meg hozzá értés. Hangulat és hozzáértés nélkül soha nem lehet semmit megérteni. Az embereknek meg soha nincs megfelelő hangulatuk a másikhoz. Csak hozzáértésük. Vagy olykor az se.

Zabhegyező. Furcsa dolog az, hogy hogy lehet ennyire durva három nap. Nem értem őt. De hogy is érthetném, ha még ő se érti saját magát.

 

Voltam dokinál. Háziorvos nem tudott velem mit kezdeni azt mondta lehet hogy szív, vagy pedig akörüli erek okozta probléma, és a dohányzást abba kell hagynom. Adott egy beutalót a belgyógyászati szakamb.-ra. Elmentem, a doki úgy nézett ki mint Sub-Zero abban a maszkban, a keze meg  elég csontos volt, iszolyogtam ahogy rám pakolta azokat a tapaszokat amikkel EKG-t csinálnak. Aztán kiderült hogy nem szívből eredő a probléma, hanem torok. Valami vírusos fertőzésem van, ami miatt állandóan be van dagadva, és nehezemre esik a nyelés. Fogalmam sincs mi a köze ennek a mellkasi fájdalmakhoz, de azt mondták ez a baj. Valami Rymo akármit kaptam rá amire rá van írva, hogy tablettánként 3 millió NE-t tartalmaz (passz, hogy mi az), csak annyit tudok róla hogy egy lóbaszó nagy tabletta az egész, ami kb akkora mint egy mandzsettás gomb, és azt hogy gyulladás csökkentő, és antibiotikum az egész. Na az elfogyott, a tünetek viszont megmaradtak. Visszamentem háziorvoshoz, azt mondta hogy akkor valószínűleg a bordák közti izmok fájnak azon a területen, nagyobb erőlétnél feszít valamit, és adott rá 3x20 tablettányi izomlazítót, csak hogy maradjak már el.

Amúgy jobban vagyok. Mintha lökéshullámokként érkeznének az ilyesmik, mintha nem bírnék saját magammal. Az utolsót postot most legalábbis nem törlöm ki, mert szószerint igaz. Általában csak akkor szokott ez így előjönni, ha túl sok a szabadidőm. Amúgy az a lány akit reménytelinek tartottam egy szólással elvágta magát előttem, úgy hogy hagyom a faszba nem kell az ilyen.

Más: Melót laktanyában illetve nagybátyám által (50%) intézek most plázában, mint kapuőr (beléptető), utóbbi helyen mint biztonsági őr.

Hajnal:

Régóta nem írtam ide, többé kevésbé net problémák miatt. A dolgok természetesen nem úgy alakultak ahogy szerettem volna az életem egyes dolgaiban, de nem lepődtem meg túlságosan magamon. Gondolom ez megint egy olyan pont ami sok mindenkit elér, és majd túl leszek rajta mikor benő a fejem lágya majd talán 10 év múlva, de mégis csak jelent élek, attól még nem hagy nyugodni. Se szerelemben, se barátságban, de még anyagi dolokban sem találom meg azt a boldogságot amit régen még megtaláltam minden egyes gondolatban, minden szakadatlan szóban amit nekem mondtak, akár szeretett személy, akár ellenség. A világot gépiesedett fogaskeréknek látom, amit mi emberek hajtunk egy helyben, vagy méginkább visszafele akár egy mókuskereket, illetve ahogy egy vírus viselkedik egy szervezetben, kiteljesítve ezt mindenre, kivéve a saját gyermekeink szeretét. Bár eléggé megvetem az önsajnálkozást, fizikailag romhalmaz vagyok, az egészségem megzakkant, nagyon sokat dohányzom, és a rendszertelen étkezésemet felváltottam a koplalásra, mert egyszerűen nem érzem az étel ízét, és nincs étvágyam sem, ezzel ellentétben azonban folyton éhes vagyok. A családom számára visszatartó teher vagyok, aki akadályt képez számos olyan terv jövőjében amiben - nyilvánvalóan - én nem szerepelhetek. Betegesen félek a tüdőráktól, szájráktól, de leginkább a szívinfarktustól. Éjjelente nem tudok aludni, nehezen veszem a levegőt, nem tudok mélyen lélegezni csak készakarva, és rémképeim vannak attól, hogy álmomban megfulladok, meghalok. Persze tisztában vagyok vele, hogy ennek kicsiny esélye van, szinte 0, és hogy az ilyesmit hipochondernek nevezik, vagyis a félelmeim többsége valószínűleg kitalált, és alaptalan, én azonban nem így érzem (ha így érezném már tényleg nem lenne alapja). Este, 10 óra körül, és reggel illetve délelőtt tisztán érzem ahogy kalapál a szívem, mintha az egész bal mellkasom szakadatlan, folytonos, és ceruza vastagságú inakból állnának amik állandóan megfeszülnek minden harmadik, néha minden egyes szívdobbanástól. Ez miatt egyébként kérek majd egy beutalót a háziorvosomtól a kardiológiába vagy faszom tudja hova, ha majd nem találnak semmit, akkor fogok megnyugodni. Nincsenek világ fájdalmaim, nem tartom magam depressziósnak, és nem gondolom azt hogy a dolgok azért vannak hogy ellenem ténykedjenek. Nincs munkám, bár keresek, és teszek érte hogy legyen. Így tehát nincs pénzem, és nem tudok valóra váltani olyan alapvető vágyakat amiket régóta szeretnék, és anyagi hozzájárulás kellene hozzá részemről. Majd egyszer. Gondolom. Olyan lányba vagyok szerelmes és őszinte akit nem is ismerek, olyannal lógok akit nem szeretek, és felhúz a kicsinyes dolgaival agyilag bár nem akarom megbántani gyávaságból (Előbbi fiatalkori bolondságra, utóbbi egyetemes baromságra utal). Az emberek belém kötnek, ha bulizni megyek nagy ritkán 4-5 alkalomból egyszer mindíg pórul járok. Nem vagyok kezdeményező fél, és viszonozni sem viszonzom amit kapok, mert csak akkor vagyok képes kiállni magamért, ha a hangulatom azt megkívánja (ha szar napom van, és a seggemből is rózsatövis nő). A kutyám is nem sokára meg fog halni, túl öreg már. Vagy időre, vagy lehetőségre, vagy egy jó pszicho mókusra lenne szükségem. Az első úgy nézki meg lesz, a másodikért kapva kapok ha adódik alkalom, a harmadikhoz pedig az önbecsülésem miatt nem akarok elmenni, mert nem érzem feltétlen szükségét, nem gondolom hogy segíthet rajtam, és pénzem sincs az ilyesmire. Az életem nem úgy akarom leélni mint a nagy többség, hogy életem végéig robotolok, egy gyárban, és monoton módon kiöli belőlem a vállalat a lelket is, és 80 éves koromra csak az elvesztett évek, és elszalasztott lehetőségek izgatnak majd. Többre vágyom, többet találok majd, és nem hagyom hogy a környezetem, és az úgy nevezett kényszer irányítson csak azért, hogy mindennap rotyogjon valami a fazékban, és ne fagyjak halálra télen a -10 ben. A dolgokat úgy látom mintha a világ egy óriási nagy fénymásoló lenne, és minden másodperc egy tiszta fehér lap. A forrása meg mindenkinek ugyanaz.

Alkonyat:

A dohányzást igyekszem vissza szorítani amennyire lehetséges, bár így is tudom hogy ami kevés még az is sok. Többet mozgok a szabadban, de nem eleget ahoz, amennyit szeretnék, mert továbbra is link, lusta maradtam, valamint a fizikumom sem enged (pl. focizni, 5 perc és végem. nem bírja sem a szívem, sem a tüdőm), utóbbi azonban változhat gondolom az idők során. Többet járok a barátaimhoz, többet lógok a számomra igazán fontos emberekkel. Időm mint a tenger, ez miatt, és mert nem dolgozom rengeteg hobbyt találtam magamnak ami valóban érdekel, és nem csak addig amíg bele nem kezdek ( és rá is unok), és amilyen netfüggő voltam ( gyakran 3 nap egy huzamban, ami már nem is kocka, hanem oktaéder dolog), most hogy ismét nincs netem, kezdek visszazökkenni a normális kerékvágásba. Mivel nem gépezek zenehallgatás kivételével (a filmeket már unom, mert nem tudok beszerezni sehonnan újjakat, a játékaimat pedig már szarrá játszottam), ugyan az időm minden egyes napszakban ugyanannyi, sokkal tovább tart egy napszak mint 3-4 hónappal ezelőtt. A barátaimmal kimentünk egy rétre szalonnát sütni, egy folyó mellett egy tisztáson építgetünk, tele van minden fákkal, és növényekkel, süt a nap és ráadásul nyár is van. Utoljára ilyet 6-7 évesen éreztem, és ha értelmileg nem is, de érzelmileg szívesen visszasüllyednék arra a naiv és sok mindenben laikus szintre ahol akkor álltam, csak hogy a világ egyszerűbbnek hasson. A húsvéti nagy locsolkodásból (meglocsoltam anyámat gesztusból aztán jól van) van most 4500 Ft nálam kb még, illetve volt még gyűjtve, ebből kést fogok venni. Ha nem is használatra, a hobbyaim miatt, jó lesz, és még az egomat is feltornázza egy kicsit, mert minden estben nálam lesz, még ha csak az utcára lépek ki kaposváron még akkor is. Az egoóól jut eszembe, érdekes módon amennyire játszom a nagyképűt mások előtt, barátok előtt ( persze nem negatív értelemben, hanem elpoénkodva, és túlzóan, hogy az poénnak hasson ( akkora a farkam hogy körbeéri a himaláját, és még masnit is köthetsz ) ),annyira nem tartom magamat semmire a való életben

Nah ez is kijött. Folyt köv fél év múlva.

Szóval itt van ez a Nemzetközi Hanglemezipari Szövetség, akinek kurvára semmi sem elég. Saját adataikat közlik, hogy az elmúlt évben 25%-kal sikerült növelniük a digitálisan értékesített zeneszámok mennyiségét. Ezzel nem kevesebb mint 3,7 milliárd dolláros piacot robbantottak.

Erre jönnek, és sírnak, hogy de szar nekünk, mert bizony a fizikai hanglemezek eladása meg csökkent 7%-kal! És ezért csakis a gonosz kalózok, 13 éves DC-sek felelősek! Bele sem gondolnak, hogy amit eladnak digitálisan, azt már nem veszik meg fizikai formában a vásárlók?! Arról nem is beszélve, hogy a világ sok pontján még mindig nehézkes a internetes vásárlás. Pedig lenne alapja, hiszen tényleg az emberek egy-egy albumról inkább megvesznek 2-3 számot, amit szeretnek, minthogy legyen egy olyan CD-jük, amiről hallgatják az 1-es, 5-ös és 13-as tracket, közben meg szarrá nyomogatják a távirányító ‘next’ gombját.

Arról meg ne is beszéljünk, hogy itt a válság, itt a vég. Amikor apu és anyu elveszíti az állását, nem biztos, hogy a legfontosabb vásárlási cikk a CD és a DVD lesz. És ne gondoljuk azt, hogy csak itthon vagyunk nyakig szarban, bizony Amerikában is rengetegen veszítették el az állásukat, és értékelődtek át a dolgok napok alatt.

Azt is sokan elfelejtik, hogy 2009 van, és nem discman-t szorongatnak az emberek a táskájukban, hanem a mellényzsebben ipod és telefon lapul. Abba meg nehezen fér be a CD. Az átlag felhasználó pedig nem ért, és nem akar érteni ahhoz, hogy a boltban 5 ezer forintért megvásárolt hanglemezt átbűvészkedje, és feltöltse az ipod-jára. Sőt, ha már 5 ezer forintot kiad, akkor miért neki kell ezzel szopnia? Egyszerűen lejár a CD-k ideje, észre kéne venni. Már az otthoni hifi-ken is lassan lesz wifi, de legalább USB hely. Az autó CD-rádiójában is ott figyel lassan a memóriakártya hely és az USB csatlakozó. Kényelmetlen 50 CD-t hurcolászni egyszerre, sokkal elegánsabb egy 8cm x 3 cm x 0.5 cm-es külső vinyó. Viszem magammal a fél életem zenéjét.

Megértem, hogy az előadók is sírnak. Egyszerű dolog kinyomni egy CD-t és várni, hogy vegyék az emberek, jöjjön a pénz. Viszont annyi szart termelnek, hogy valami hihetetlen, és csodálkoznak, hogy nincs aranylemez. Itt van pl. a Megasztár. Még vége se lett a műsornak, meg sem tudtuk, hogy ki a nyertes, de már vehettünk a Megasztárok kedvencei CD-t, és a Megasztárok elődöntőiben elhangzott dalokat tartalmazó CD-t. Mire nyer a kedvencünk , már 6 ezer forintot költöttünk lemezre (30 ezret meg SMS számlára, ahahaha). Azért vannak itthon értelmes előadók is, akik rájöttek arra, hogy nem a lemezeladásból kell meggazdagodni. Az alternatív vonalra gondolok, akik vannak annyira jó fejek, és járnak annyira nyitott szemmel, hogy egy-egy számot, vagy akár teljes korábbi lemezeket feltesznek a világhálóra. Miért jó ez nekik? Mert Béla letölti, Béla hallgatja, Bélának nagyon tetszik, és Béla ezentúl koncertekre fog járni. Ha sikeres a koncert, vannak sokan, akkor a zenekart is több helyre, több pénzért hívják. Ez szimpla matek, nem atomfizika. A jóérzésű emberek is egyébként inkább kiadnak egy - másfél órás koncertre 1000-2000 forintot, mint egy lemezre 5 ezret. A koncert az közösségi élet, az élmény, arról beszélsz másnap is, így Andor és Csaba is megismeri a munkájukat.

Itt vannak például a hollandok. Egész jó fejek, egy kisebb kutatásban igazolták azt, hogy a pénz nem szublimál. Ha az emberek nem vesznek halomra CD-t/DVD-t elég valószínű, hogy másra költik, mivel annyira azért nem vastag még az euró sem, hogy takarózzunk vele. De a kiadók egyből vérszemet kapnak, ha nem csörög a zsebük. Arra már rájöttek azért, hogy nem jó üzlet a végfelhasználókat basztatni, basztatják helyettük hát az ISP-ket. Bazmegeljen az ISP a user-nek, hogy “Ne töccsé le, Béla”. Csak tudnám, akkor minek adnak 20mega-s vonalat. A http, msn és skype bőven elfér 1-2 megabitben. Nem mindenki tölt debian iso-kat rendszeresen. Ja, hogy on-line téka? Használja valaki?!  Kétlem, de ne legyen igazam. A magyar warezol, ha van sáv. Ha nincs, akkor is, csak ebben az esetben kisebb hatékonysággal.

Visszatérve a gazdaság vs warez-re, bele sem gondolunk, hogy mennyire pörgetjük az ipart. Nekem is SzaSza kommentje után esett le. Ha minden filmet, zenét, játékot megvennénk RETAIL dvd-n, ki az isten nyila venne otthonra 1 TB-os vinyot, meg évente új dvd írót, mert az előzőt sikerült rongyosra írni. Nem beszélve az üres adathordozóról, mert azért lehet, hogy sokat fotóz apu, de annyit nem, hogy ennyi gyártó megéljen belőle.

Szóval kicsit úgy érzem, hogy több felől is át vagyunk dobva a palánkon. Ne warezolj! Lassan már a Biblia is tiltja itthon. De azért szép nagy jogdíj terheli az üres adathordozókat. És persze itthon is kelendő a vinyó, lassan egy kiló kenyérnél is gyakoribb tétel. Ha ilyen jól fogy nálunk minden (márpedig jól fogy, hiszen tonnaszám van hazánkban pc-bolt), akkor érdekelne, hogy hova megy az a sok pénz? A műsörös lemezek meg olyan árban vannak, amit mostanában igen kevesen engedhetnek meg maguknak. Még egy filmért az ember kipenget két- esetleg háromezer forintot, de hogy egy zenei cd-ért 4 meg  5 ezreket kell fizetni, az nonszensz. És amíg a filmesek régi DVD-k árát csökkentik, és alig egy éves filmeket már jóval ár alatt is megkaphatunk, ugyanez a hanglemezeknél nem jelentkezik, csak azt nem értem, hogy miért? Így hogy várják el, hogy növekedjenek ez eladások?

Forrás: asva.info
Cikk, Cikk író: Lemezeladások, sct

Széljegyzet rovat született a hírblogon. A szövegből már látszik, hogy sokkal inkább szubjektívabb, összehangoltabb és társalgós hangulatot vesz fel a stílus, és - amit azt illeti - tökéletesen egyetértek vele. A probléma mindíg is ott kezdődött, hogy a szerzők, akik hírnévre, ezáltal népszerűségre, közönségre akarnak szeretteni, előbb-utóbb, leszerződnek egy kiadó monopóliumnál (t.k.), így remélve gyorsított iramú fejlődést a karrier szempontjából, és profitot. A kiadó monopóliumok azonban, kapitalista pénzéhes disznók. Ezt ki kell mondani, és nyílt rágalom.

A cikk írójával, mint mondottam teljesen egyetértek, azonban én más szemszögből is megközelíteném a dolgot, persze csak azért mert édemesnek/érdekesnek találom. A széljegyzet rovatok, "más, mint az eddig itt megjelent hírek. Más, mint a Boncasztal sorozat. A Széljegyzet saját véleményt, és saját gondolatmenetet tartalmaz. Nyíltabb, és közvetlenebb, mint a többi cikk " Ez mind szép és jó, valamint ezzel a huszárvágással egyfajta szubjektív irányvonalat kap a cikk, és mint hogy tudjuk, nem lehet egyszerre objektív, és szubjektív valami, a cikk a tárgyilagosságát elveszíti. Nem azt mondom, hogy ez probléma, hiszen az nem az én blogom, épp ellenkezőleg:

Amint ezt olvastam, az jutott eszembe, hogy ha ezt ilyen könnyedén meg lehet szerkeszteni, könnyedén terjeszteni is lehetne, akár gerilla módszerekkel, szórólapozással, stb., mert a mai magyar internetes társadalom letöltői közül sokan még mindíg abban a tévedésben élnek, hogy a szabad fájlmegosztás, és p2p alapú letöltés anyagi haszonszerzés célját mellőzve büntethető cselekmény, holott a jog egyértelműen kimondja, hogy függetlenül a forrás legalitásától, a lefele irányú, magáncélú másolás keretében végzett letöltés legális.

Köszönhető mind ez a szerzői, és szomszédos jogokat védő/képviseltető közhasznú/közcélú alapítványoknak, amelyek magukat a "jó fiúknak" titulálják, és ennek fényében állítják be magukat a közvélemény előtt, ezáltal magasfokon képesek szándékosan manipulálni az emberek tömkelegét. Amennyiben lehetőség adódik rá ártatlan szervergépeket foglaltat le, magánszemélyeket terrorizál, az internetes társadalmat félrevezeti.

Az Audiovizuális Művek Szerzői Jogait Védő Közcélú Alapítvány nem hasznos a társadalom, és a gazdaságfejldős szempontjából. Működése, és ténykedései fordítottan arányosak eredeti, illetve feltüntetett céljaikkal, miközben a köz érdekeivel palástolja magát. Nem a szerzőkért vannak ők, és jogaikért, hanem azért, mert otthon nekik is valamiből meg kell venniük a kiló kenyeret, vajat, krumplit.

"a köz érdeke az lenne, hogy hagyjuk a 20. századi terjesztési módot, és álljanak át online értékesítésre persze megfizethető letöltésekkel, de ők foggal körömmel harcolnak ez ellen mert akkor nem lenne adathordozó amire rá lehetne nyomni a kicsi címkéket amiből az asva is nyilván kap bőven. Nem mellesleg ők azok is, akik büntetőfeljelentést tesznek reflexből, lepacsizták az ORFK-val hogy ami mozdítható azt vigyék el onnan ahonnan ők mondják egy együttműködési megállapodás mögé bújtatva és legalizálva mindezt, s ha jogilag nem tudnak rajtad fogást találni akkor megszivatnak azzal hogy lefoglalják mindened ami nincs odabetonozva. Ők azok akik azzal fenyegetnek hogy a dunába lőnek ha letöltesz bármit, és szándékosan vezetik félre a közvéleményt azzal hogy azt hirdetik hogy a saját célra a letöltés bűncselekmény. Tehát szeretnek ferdíteni és egyáltalán nem a köz érdekeit szolgálják, hanem kiadómonopóliumok üzleti érdekeit védik. Az asva is egy ****. Nem kell őket védeni, nem véletlenül asva.info a portál neve."

Forrás: http://asva.info/8-ev-mukodes-utan-bezart-az-mp3portalhu-2009-01-18.html#comment-55777

"Az asva is kap az adathordozókból beszedett jogdíjakból, elosztja az artisjus a pénzt amiből ők is részesülnek. Ők kezdték Magyarországon ezt a lefoglalásos, bűncselekmény hiányában 2 év után rendszerint megszüntetett eljárásos feljelentgetős játékot a szerver üzemeltetők ellen 2005-ben, a proart csak folytatta helyettük hogy ne az asva legyen az akit a média szid hanem a proart többnyire. A proart ezeknek a szervezeteknek a gyűjteménye, még akkor is, ha hivatalosan nem írják ki hogy együttműködésben állnak. Szerintem megérne egy kivizsgálást a “közhasznú” alapítványok, a rendőrség, és a szakértői kamarák közti kapcsolatok, biztos vagyok benne hogy derülnének ki dolgok, pl hogy a szakértőik elfogultak amikor elvisznek egy dc hubot vagy torrent oldalt működtető szervert és 2 évig ülnek rajta szándékosan húzva az időt hogy minél több kárt és kellemetlenséget okozzanak, mikor pedig elévül az ügy vádemelés és gyanúsítás nélkül, annyit mondanak nesze paraszt vidd a géped. A végén mikor már a hardwarek negyed annyit érnek mint a lefoglalás időpontjában, vissza adják, nesze paraszt vigyed, de sem egy bocsi tévedtünk, se semmi. Úgyhogy minden az asva csak nem közhasznú és rossz helyen véded őket, mert itt többnyire mindenki utálja őket."

 Forrás: http://asva.info/8-ev-mukodes-utan-bezart-az-mp3portalhu-2009-01-18.html#comment-56118

Véleményem szerint a warez, egy eleve bűnös, és erkölcstelen módja annak, ha valaki mások műveiből, és szellemi termékeiből akar meggazdagodni. Eladni valamit aminek nem vagyok a birokában, az csalás, lopás, "cigánykodás" (nem faji, etnikai értelemben használva a szót, inkább annak köznyelvi értelmében).

El kell fogadni bizonyos dolgokat, és tovább lépni. Észre kell venni, hogy a mindennapi életünk legfontosabb intézkedéseit szinte már-már online is elvégezheti az ember. Interneten rendelhet ételt, melegételt, hozzávalókat, bútort, számítástechnikai, elektronikai cikkeket. Interneten lehet számlát fizetni, bankszámlaszámra utalni, így tranzakciókat lebonyolítani, otthonról, kényelmesen, és gyorsan energiát és időt megkímélve. Lehet beszélgetni barátokkal, üzengetni emailekkel, rég nem látott ismerősöknek utánna nézni, kapcsolatokat kiépíteni, szolgáltatásokat nyújtani, hírnévre szert tenni, dolgozni és tanulni, és még megannyi más dolgot, a technika az idők folyamán adott irányban fejlődik, az emberi gondolkodás gyöpösödött, és csak nehezen, tömegesen iszonyú lassan változik a köz érdekét nem szemelőt tartva. Itt jön közre az idézett cikk, és annak tartalma. Interneten lehet játszani. Filmet nézni. Zenét hallgatni.

 Azok az emberek, akik letöltenek, részben olyan átlag nép, akiknek nem feltétlenül futja arra a havi keresetükből, hogy elvigyék családjukat, barátaikat egy-egy moziba és megnézzenek egy filmet hetente, illetve karácsonyra mindenk ismerősnek egy 5000 forintos audio lemezt vásároljanak a tescoban, mert a keretbe nem ez kell hogy beleférjen, hanem olyan alapvető, az élethez szükséges dolgok amik nélkül nem lehet élni. Nyílván való hogy egy bizonyos rétegről van itt szó, nem pedig minden emberről, de tekintve magyarországi jelen életvitelt, és az egyébkénti átlagos életszínvonalat, ez a réteg igen széles.

A kiadók azok a vállalatok, akik abból keresnek pénzt hogy mások műveit kiadják, a nevük alatt, így jól jár a szerző, jól jár a kiadó ( aki egy jelentős összeget leszámol ezért a szerzőtől.) Most olvasd el még egyszer ezt a mondatot.

Egy kiadó ugyanazt csinálja a gyakorlatban mint egy warez tulaj. Mivel a nagyobb az erősebb, és ennek tükrében a legális, az lenne a normális, hogy sokkal több pénzért vegyük meg a Best Hollywood kft-től az S.O.S. Szerelem című filmet, és nem pedig küldünk egy 300 Ft-os SMS-t, mellyel időkorláttal és/vagy sávszélesség korláttal azt töltünk amit akarunk. Utóbbi illegális, olcsó, és erkölcstelen, mint már leírtam ez a warez. Az előbb említett a legális, drága, és ugyanúgy erkölcstelen pénzéhes mint a warez, abból él ami nem az övé. És ezek a vállalatok pacsiznak össze az olyan nevekkel mint az asva, és a proart.

Jogdíjjal ellátott optikai lemezeket vásárolunk, amely nincs feltüntetve, amely fizetésével nincs tisztában a vásárló. De nem csak a CD-k, DVD-k, BlueRayeket tekintve van ez így, jogdíjat fizet mindenki az SD, micro SD kártyákra, az USB, és egyéb flash driveokra, az mp3, és mp4 lejátszókra, a diktafonokra, a videókazettára, egyszóval mindenre amin az ember képet, hangot, vagy videót tud tárolni.

Eltelt egy kisseb idő mióta utoljára ide írtam drága kedves blogom. Majd valamikor új kinézetet kap ez az egész, mert unom már kicsit ezt a css-t, majd még meglátjuk. Az egyetemet otthagyom. Nem bírom se a várost, se az iskolát, se az embereket. Másik szakon próbálkozom másik helyen - valami humánusabbat választok, ami közel áll hozzám -.

kb ennyi jött most össze így. nem sok.

Van az a típusú barát, aki bármilyen szart csinálsz, lényegtelenül attól hogy te vagy-e a ludas a bajban segít. És van az a típus, aki csak akkor, ha neked van igazad. Mind a kettöt meg kell becsülni, egyformán fontosak.

Ez az egyetem kurva szar.

Eléggé megrázó film volt. Tudom hogy nem egy mai darab, de én csak most láttam.

Egész éjjel nem aludtam, ezért elnézést a fogalmazásért - valószínűleg, sőt egész biztos -, ebben a posztban hülyeségeket fogok leírni, dehát ez van. Az éjjel valami orosz trackerre regisztráltam, és megnéztem a flash játékokat amik az oldalon voltak egy menüpontban. Meglepődtem, mert videók is vannak ott, nem az oldalhoz tartozó site-ra linektem (bgflash.com). Ott találtam egy érdekes videót, egy négy dimenziós kockáról volt szó, pontosabban a hiperkocka egyik tulajdonságáról. Nem ez a lényeg, hanem a videó alatt játszódó zene. Nagyon megtetszett. Egy távoli ismerőstől megkérdeztem mi ez, és ő mondta hogy a Requiem for a Dream c. film betétzenéje. Gondoltam megnézem a filmet, így is lett.

Érdekes egy film. Mikor arra gondoltam írok róla valamit, konkrétan a történetet akartam leírni, és hogy milyen megrázó, de ezt 10-20 perces gúglizás után inkább hanyagolom. Mindenhol az van írva hogy durva, elég kegyetlen, és hogy mennyire jó film. Ezek igazak is, de ha már 1000x le van írva valami nem írom le én is. Úgy döntöttem inkább azt próbálom megfogalmazni, hogy bennem mennyire kapcsolt. Talán a nem alvás, és a 48 órázás hozta ki belőlem ezeket a sorokat.

Nem bírtam úgy végignézni a filmet, hogy bele ne pörgessek. Egyszerűen annyira menekülök a fájdalmas, vagy szomorú dolgoktól, hogy gyorsan áttekerem az aktuális részt, megnézek pár másodpercet a jelenet végéből, majd gyorsan visszatekerem. Ezt eljátszottam az egész filmmel. Egy horror esetében ez nem fordul elő, nem nagyon adnak manapság igazán jó beszaratós horrort ( vagy talán csak én leszek idősebb ), de ez egy Dráma. Egy dráma esetében regeteg érzelemről van szó, amit egy-egy film a szívünkbe hány. Nem olyan mint egy vers, vagy egy próza, hiszen irodalmi szempontból egy dráma műnemben megírt prózai tragikum valószínűleg sokkal értékesebb mint egy azonos kategóriájú film, de itt pontosan arról van szó, hogy az ember látja, érzi, nyersen zúdul minden a nyakába, meg van kötve bizonyos szempontból a képzelő ereje, a film egysíkon közeliti meg a nézőt, és mint minden ember, ezeket más-más szemszögből értékeljük. Az ilyen filmekre, mint a Requiem azt szoktam mondani hogy szar. Nem azért, mert szar filmnek tartom, hanem mert annyira megérint, hogy nem tetszik. Azért a kivételes jelzőt rá kell akasztanom. Mégis néznem kellett.

Mikor véget ért a film, gondoltam arra hogy beajánlom pár ismerősnek, de valahogy még írni sem volt hangulatom. Elbaszta a kedvem. Csak ültem, és gondolkodtam hogy most mi a fene van.Most hogy ezeket átgondolom rájöttem miért szeretem a vígjátékokat, és az akciókat. Egyszerű önzésből :D nem szeretek egy romantikus filmen azon gondolkozni, hogy istenem de szép, vagy istenem de szomorú....., esetleg egy ilyen típusú filmen azon hogy " Bazmeg..." Igen kb ennyi gondolatom van róla, nem tudnám megfogalmazni pontosan milyen érzés is. Ha megpróbálnám az bűn lenne a saját személyem ellen. A film karakterei közül senkit sem néztem le, mégis mindenkit sajnáltam. Legkevésbé a négert, mert nem állt annyira a középpontban a négyesből. Legjobban az öreglányt, és a fiút.

Mielőtt még vége lett a filmnek, és kezdett minden történetszáll elvarródni, ahogy annak kell is egy folytatásnélküli filmben, úgy azon kezdtem gondolkozni hogy mi lenne a helyes út, stb.

Horatius bassza meg a Carpe diem-jét, és nincs aranyközép út sem. Az élet következmények sorozata ami akkor köszön vissza az emberre ha a múltba tekint. Tervezni ezért kell szerintem, és nem pedig a mának élni. A mának az éljen akinek nincs se múltja, se jövője, mindenhez kell alap.

9 fele keltem. Megnéztem egy filmet, aztán lefürödtem. 11:03-kor indult buszom a városba, amit sikeresen lekéstem. 11:02-re értem oda, egy nagyon kényelmes tempómban, de nem is érdekes. Anyámat felhívtam, azt mondta menjek haza, be visz majd. Én közben elindultam a városba gyalog, gondoltam majd beér, és beszállok a kocsiba, most minek menjek vissza azon az úton hazafele, semmi értelme nincs így legalábbsétálok egy kicsit az út mellett. Ő kezen kiakadt, azt mondta nem érti a logikámat. Na mindegy, bevitt a városba, tesco-nál megálltunk, vettem négy buktát és valami iszonyat állott must ízű tropicana szőlő levet - ami most fogyott el az imént -, és irány a vasút megálló. kb délre ott voltam, Marcival félre beszéltem meg, hogy találkozunk.

Időben ott volt, addig elcigizgettem, és az mp4-emen hallgattam pár Dope, és Americai pite soundtrack számot, amit már vagy féléve pakoltam fel rá, manapság nem is ezeket hallgatom. Faterjának egy gyors bemutatkozás, beszállás a kocsiba. Odafele valami iszonyat szép rythmen blues volt, kurva jó hangulatom lett tőle, meg más kérdés hogy iszonyat jó fej apja van. Pécsen próbáltam megjegyezni pár kiindulási pontot hol is vagyunk, vagyok éppen, hol van a ttk, egyéb üzletek stb. több kevesebb sikerrel. A térképen nagyjából kiigazodtam - nem vagyok ismerős pécsen -, furcsa volt. Közben társunk lett a dög meleg nap, és a klíma a kocsiban. Megnéztünk vagy 8 albérletet. Ebből szvsz elég sok szar volt, dehát ez van, volt egy pár jó. Az Építők útján találtunk egy egész jó kis lakást, 2 szoba, tágas, elég modern, és közel van a sulihoz, elfogadható áron, nekem bejött.

Azért azonban az eladó típusokat sem kell kihagyni a mókából, volt egy pár nagyon érdekes karakter.

Az első lakás amit néztünk egy lerobbant valami volt, egy nő árulta a fiával (cirka 6-8 éves srác). Az volt megbeszélve hogy a gyerek kint fog várni minket, egy piros pólóban. Nem vágom hogy miként volt ez, de szerencsétlen gyereket valószínűleg minden egyes megbeszélés előtt kiküldi a tűző napra, hogy cövekeljen mint valami jelző tábla, de mindegy. 45-ért árulta, viszonylag elég tágas volt, csak hát itt ott eléggé elhasználódott, látszott hogy nem most lesz kész a felújjítás. Aztán felcsengett a szóló mondat ami nagyon tukmálós, béna 1000 éves szar szöveg " Télen meleg, nyáron hideg, tökéletes" ez persze a 6 éves gyerek szájából. Ez egy kicsir röhejes volt, de hát ez van. :)

Aztán ott volt az öreg faszi.. nahát arról könyvet kéne írni. Egy olyan embert kell elképzelni, akinek állandóan kivillan a kávésárga színű foga, egészen az ínyig, akkor is ha nem beszél. Egyszer sem láttam becsukva a száját. Másrészt ilyen kimérten beszélni embert, és már régen láttam, szinte megalszik a tej a szájában, mire egyik mondtról a másikba lép :) Mi már a lakásba való bejutásnál röhögtünk, a háta mögött, hogy egyáltalán hogy lehet ilyen embert kitalálni, mert szegény ott próbálkozott kb 10 percig (nincs túlzás) 3-4 darab kulccsal, hogy melyik is a jó, mire is Marci faterja rábökött az ajtóra újjal, és az kinyílt magától :D Keményen benyögte hogy 60ezer, és arrébb is áltunk.

Következő típus a magyarázó, -tudjamitakar- anyuka, aki nagyon konkrétan megmond mindent, hogy ez az ajtó be van szögelve, le van meszelve minden, stb. Ezt és ezt nem szabad, azt meg azt lehet, van ágy, nagyon jó hely, mert minden megtalálható, vannak kilépők, stb. Tényleg jó volt a lakás, de nem a legjobb. Ezt az ember típust bírom, mert legalább korrekt a bérlőivel, csak nem enged semmiből. Mindegy.

Az Építők útjánál maradtunk. Pécsen egész végig Jimi Hendrixet hallgatunk ami kurva jó volt. Marci felhívta a többieket, Pistit, meg Tibit. Pisti benne volt, Tibi szarozott, Marci abba maradt vele, hogy akkor döntse el egy órán bellül, mert ha lefoglalják az albérletet, akkor baszhatjuk (jogos), és kereshetünk másikat. Ha nem jön, akkor kivesszük a három szobásat.

Egészen hazáig hoztak, rendesek voltak. Kb fél doboz cigim fogyott el, egész jó teljesítmény magamhoz képest. Most hívott Marci, mesélte hogy Tibor barátunk rábólintott, és hogy legyen az albi. Kérdeztem hogy pénzben ezt hogy, és mikor, mert tapasztalatlan vagyok ezen a téren - nem én vagyok harmadéves - , így nem tudom. Mondta hogy majd msn, meg teló, meg majd szól, nyugodjak meg. Elköszöntem, és ezzel rakta le a telefont: "Úristenem..."

Tegnap találtam egy játékot kmk-n.

Íme: http://kmk.blog.hu/2008/08/07/magyar_szemetparaszt_jatek

A játékról azt kell tudni, hogy egy igazán kemény szívatós magyar játék, amin csalás nélkül nem igazán lehet tovább jutni. Egy flash játékban csalni nem is olyan egyszerű. Én megtaláltam a módját. A játékban az a lényeg, hogy egy alagútba bugdácsolunk, és fel kell szedni a kincset, majd visszatalálni a kiindulási pontra a barlang szájához. A barlang útvonalát csak addig látni, amíg el nem kezdjük az adott pályát. Amint megmozdulunk, sötétség lesz, és semmit sem látni, emlékezetből kell eltalálni a kincshez, majd vissza. Én olyan szinten fusztrált voltam, hogy fogtam a rágómat, és rátapasztgattam a monitoromra, így egyenes vonalakon kellett közlekedni ami gyerekjáték. Elég redvás a képernyő, de legalább végig vittem ezt a rohadt játékot. Gondolkoztam hányan néznének hülyének, miközben rágógumit ragasztgatok a monitoromra, de tulajdonképpen nem törődtem vele, éppen belevoltam merülve a game-be :)

Hát bizony elég gyatra volt ez a pár nap. Rájöttem hogy imádok a buszon olyan ülőhelyen utazni ame menetirányal ellenkezőleg néz. Tegnap láttam tűzijátékot 100 méteren belül. A köcsög lakók meg kijöttek és elkezdtek fenyegetőzni hogy rendőrt hívnak ránk, mert szerintünk mi voltunk. Egyrészt rohadtul nem érdekel hogy mit csinálnak ,csak kosarazni jöttem le, és ott találkoztam pár sráccal, másrészt kissé humoros volt mikor az öreg villanyszerelő ott mászkál, fényévnyire van a füst tőle, és mivelünk ordibál. Délután fele telezabáltam amgam ringlószilvával, fogalmam sincs kineka fájáról, aztán Krisztiánéknál néztem valami Osborn klippet, asszem a Dreaminget, egy pohár agyon klórozott egészségesen fehérszínű csap víz mellett. Este fele pszichoanalizáltam Robit, mindenféle hülye kérdéssel, elmeséltem a Stay c. filmből a lődd a sütit c. játékot, és megkérdeztem melyik a durvább, leszopni egy kutyát, vagy pedig ezt a játékot játszani. Megoszlottak a vélemények. Hogy mi az a lődd a sütit játék, inkább nem írom le részletesen. Egyetemista/gimnazista játék, kissé undorító, elég ennyi róla. Ma is megyek szerintem kosarazni. Talán jön majd Bence, még nem tudom. Azt mondta ma benéz, de nem lepődök meg ha ez nem történik meg. Vettem neki egy nyakláncot ajándékba. ilyen gumis, smiles cucc, egész vagyány, igazából csak poén miatt gondoltam hogy megveszem, neki jó lesz, bár nem tudom lesz e hozzá kedve hordani. Magamnak is vettem, egy snasz kontraszt nyakáncot. A cigim fogyóban. Vettem egy marlboro-t. Robi hozott angliából egy cigispapírt, meg pár füstszűrőt, és dohány tartót szuvenírnek, nekem. A marlborot tépkedem szét, és sodrom be ebbe a papírba ( meg akarok tanulni sodorni). Az első pár elég béna lett, de kezdek ráérezni, nem olyan nagy tudomány, csak a dohány mennyisége, és az alácsavarás a trükk. Na meg a nyálazás. és annyi.

Kicsit most rossz. Valahogy újra előjönnek a régi életem silány időszakai. Mintha üres lenne az életem.

Tegnap feladtam egy levelet,éppen határidőben, és a határidő utolsó órájának utolsó percében mikor is zárt a posta. Kicentiztem. Ez egy pécsre szóló kolesz igénylős, szociális segélyes, meg elsős besegítős pénzes papír. Tudjtátok, ilyen hogy az ember félárva, árva, szellemi fogyatékos, stb. Egy eltartóm van, tartásdíjjal, talán kapok valamit. Maximum elutasítják. Van egy wiki.pof.hu nevű oldal, a trackerünknek. Mostanában oda gyártok bejegyzéseket a többi moddal. Általában gyik, vagy az oldallal kapcsoaltos információk vannak benne. Azért jó dolog ez is.

Szerk. elmegyek vásárolni, (pontosabban anyám vásárol, én cipőt veszek magamnak, szarrá ment a régi.) ha hazaérek folytatom.

Itthon: Vettem egy cipőt, kicsit olyan stílus mint egy barátomé, nekem annyira nem tetszik, de a többi az még szarabb volt. Nike, igazából nem szoktam márkás cuccokt venni, most sem tudom miért szemeltem ki magamnak mint áldozat. Szobámban áll a bál. Mondom most ezt egy rendrakás után.

Bencénél most valami csaj van. Állítólag nem barátnő, csak valami haver, amit kicsit több. Nem igazán érdekel, csak olyan szempontból hogy most őt sem tudom elérni. Robi angliában volt, nem rég jött haza. Az egyetemet nem tudom hogy fogom megoldani pénzügyileg. Elég húzós lesz. Itthon volt egy nagyobb veszekedés ebből,de ezt nem tárgyalom ki.

Rájöttem hogy eléggé irigy vagyok az emberek kapcsolataira. Szükséges lenne pár lépést megtenni hogy egyenesbe vágjon minden amit szeretnék, de nem tudom hogy kezdjek hozzá.

Az új példaképem. nmc.