Dream

Hajnal:

Régóta nem írtam ide, többé kevésbé net problémák miatt. A dolgok természetesen nem úgy alakultak ahogy szerettem volna az életem egyes dolgaiban, de nem lepődtem meg túlságosan magamon. Gondolom ez megint egy olyan pont ami sok mindenkit elér, és majd túl leszek rajta mikor benő a fejem lágya majd talán 10 év múlva, de mégis csak jelent élek, attól még nem hagy nyugodni. Se szerelemben, se barátságban, de még anyagi dolokban sem találom meg azt a boldogságot amit régen még megtaláltam minden egyes gondolatban, minden szakadatlan szóban amit nekem mondtak, akár szeretett személy, akár ellenség. A világot gépiesedett fogaskeréknek látom, amit mi emberek hajtunk egy helyben, vagy méginkább visszafele akár egy mókuskereket, illetve ahogy egy vírus viselkedik egy szervezetben, kiteljesítve ezt mindenre, kivéve a saját gyermekeink szeretét. Bár eléggé megvetem az önsajnálkozást, fizikailag romhalmaz vagyok, az egészségem megzakkant, nagyon sokat dohányzom, és a rendszertelen étkezésemet felváltottam a koplalásra, mert egyszerűen nem érzem az étel ízét, és nincs étvágyam sem, ezzel ellentétben azonban folyton éhes vagyok. A családom számára visszatartó teher vagyok, aki akadályt képez számos olyan terv jövőjében amiben - nyilvánvalóan - én nem szerepelhetek. Betegesen félek a tüdőráktól, szájráktól, de leginkább a szívinfarktustól. Éjjelente nem tudok aludni, nehezen veszem a levegőt, nem tudok mélyen lélegezni csak készakarva, és rémképeim vannak attól, hogy álmomban megfulladok, meghalok. Persze tisztában vagyok vele, hogy ennek kicsiny esélye van, szinte 0, és hogy az ilyesmit hipochondernek nevezik, vagyis a félelmeim többsége valószínűleg kitalált, és alaptalan, én azonban nem így érzem (ha így érezném már tényleg nem lenne alapja). Este, 10 óra körül, és reggel illetve délelőtt tisztán érzem ahogy kalapál a szívem, mintha az egész bal mellkasom szakadatlan, folytonos, és ceruza vastagságú inakból állnának amik állandóan megfeszülnek minden harmadik, néha minden egyes szívdobbanástól. Ez miatt egyébként kérek majd egy beutalót a háziorvosomtól a kardiológiába vagy faszom tudja hova, ha majd nem találnak semmit, akkor fogok megnyugodni. Nincsenek világ fájdalmaim, nem tartom magam depressziósnak, és nem gondolom azt hogy a dolgok azért vannak hogy ellenem ténykedjenek. Nincs munkám, bár keresek, és teszek érte hogy legyen. Így tehát nincs pénzem, és nem tudok valóra váltani olyan alapvető vágyakat amiket régóta szeretnék, és anyagi hozzájárulás kellene hozzá részemről. Majd egyszer. Gondolom. Olyan lányba vagyok szerelmes és őszinte akit nem is ismerek, olyannal lógok akit nem szeretek, és felhúz a kicsinyes dolgaival agyilag bár nem akarom megbántani gyávaságból (Előbbi fiatalkori bolondságra, utóbbi egyetemes baromságra utal). Az emberek belém kötnek, ha bulizni megyek nagy ritkán 4-5 alkalomból egyszer mindíg pórul járok. Nem vagyok kezdeményező fél, és viszonozni sem viszonzom amit kapok, mert csak akkor vagyok képes kiállni magamért, ha a hangulatom azt megkívánja (ha szar napom van, és a seggemből is rózsatövis nő). A kutyám is nem sokára meg fog halni, túl öreg már. Vagy időre, vagy lehetőségre, vagy egy jó pszicho mókusra lenne szükségem. Az első úgy nézki meg lesz, a másodikért kapva kapok ha adódik alkalom, a harmadikhoz pedig az önbecsülésem miatt nem akarok elmenni, mert nem érzem feltétlen szükségét, nem gondolom hogy segíthet rajtam, és pénzem sincs az ilyesmire. Az életem nem úgy akarom leélni mint a nagy többség, hogy életem végéig robotolok, egy gyárban, és monoton módon kiöli belőlem a vállalat a lelket is, és 80 éves koromra csak az elvesztett évek, és elszalasztott lehetőségek izgatnak majd. Többre vágyom, többet találok majd, és nem hagyom hogy a környezetem, és az úgy nevezett kényszer irányítson csak azért, hogy mindennap rotyogjon valami a fazékban, és ne fagyjak halálra télen a -10 ben. A dolgokat úgy látom mintha a világ egy óriási nagy fénymásoló lenne, és minden másodperc egy tiszta fehér lap. A forrása meg mindenkinek ugyanaz.

Alkonyat:

A dohányzást igyekszem vissza szorítani amennyire lehetséges, bár így is tudom hogy ami kevés még az is sok. Többet mozgok a szabadban, de nem eleget ahoz, amennyit szeretnék, mert továbbra is link, lusta maradtam, valamint a fizikumom sem enged (pl. focizni, 5 perc és végem. nem bírja sem a szívem, sem a tüdőm), utóbbi azonban változhat gondolom az idők során. Többet járok a barátaimhoz, többet lógok a számomra igazán fontos emberekkel. Időm mint a tenger, ez miatt, és mert nem dolgozom rengeteg hobbyt találtam magamnak ami valóban érdekel, és nem csak addig amíg bele nem kezdek ( és rá is unok), és amilyen netfüggő voltam ( gyakran 3 nap egy huzamban, ami már nem is kocka, hanem oktaéder dolog), most hogy ismét nincs netem, kezdek visszazökkenni a normális kerékvágásba. Mivel nem gépezek zenehallgatás kivételével (a filmeket már unom, mert nem tudok beszerezni sehonnan újjakat, a játékaimat pedig már szarrá játszottam), ugyan az időm minden egyes napszakban ugyanannyi, sokkal tovább tart egy napszak mint 3-4 hónappal ezelőtt. A barátaimmal kimentünk egy rétre szalonnát sütni, egy folyó mellett egy tisztáson építgetünk, tele van minden fákkal, és növényekkel, süt a nap és ráadásul nyár is van. Utoljára ilyet 6-7 évesen éreztem, és ha értelmileg nem is, de érzelmileg szívesen visszasüllyednék arra a naiv és sok mindenben laikus szintre ahol akkor álltam, csak hogy a világ egyszerűbbnek hasson. A húsvéti nagy locsolkodásból (meglocsoltam anyámat gesztusból aztán jól van) van most 4500 Ft nálam kb még, illetve volt még gyűjtve, ebből kést fogok venni. Ha nem is használatra, a hobbyaim miatt, jó lesz, és még az egomat is feltornázza egy kicsit, mert minden estben nálam lesz, még ha csak az utcára lépek ki kaposváron még akkor is. Az egoóól jut eszembe, érdekes módon amennyire játszom a nagyképűt mások előtt, barátok előtt ( persze nem negatív értelemben, hanem elpoénkodva, és túlzóan, hogy az poénnak hasson ( akkora a farkam hogy körbeéri a himaláját, és még masnit is köthetsz ) ),annyira nem tartom magamat semmire a való életben

Nah ez is kijött. Folyt köv fél év múlva.