Dream

Kedves Stella. Tudod mit szeretek a saját korosztályomban? Azt, hogy kilóméterekről lesajnálják a mai 14-15 éveseket és lenéző megjegyzéseik vannak, miközben nem veszik észre hogy az ő korukban ugyanolyan felszínesek és értéktelenek voltak mint most ők, csak épp egy másik generációban kellett megélniük azt, más zenével, más szokásokkal és teljesen más szubkultúrákkal. Pont mint a szüleinknek akik értetlenül néznek ránk sokszor. Hierarchiából kikerülni vágyó, lázadazó, egyenrangúság megvalósításával megbéklyózott lelkületű sablonos kis senkik akik egyfajta hierarchikus rendszert építenek fel környezetükben, mert csak így érzik igazán jól magukat társaságban az alsóbb, fiatalabbak jellemét eltaposva mint valami férget. Önmaguknak ellentmondó wannabe übermesiterek, akik hazafele menet arra is képtelenek hogy egy szép szót is szóljanak a saját szüleiknek, hiszen a családjukra legtöbbször teherként tekintenek mint sem annak ami az valójában. Céltalanul próbálkoznak az élettel tapasztalat és elismerés híjján mégis mindenki mást leszólnak aki megpróbálkozik azzal amiben ő már valamikor valamiért rosszul vette ki magát.. Mocskos alávaló senkiháziak vagytok mind. Kivételek vannak, sosem mondom azt, hogy nincsenek, de az is elszomorító ha valakinek pusztán lelkiüvdösségének épsége miatt kell kiírnom ezt az utolsó sort.