Ma voltam egy munkatársammal hit gyülekezeten. Nem vagyok hívő keresztény, de kiváncsi voltam mi folyik egy ilyenen. Tulajdonképpen az amit elképzeltem, és nem az amit reméltem. Sajnos. Aki véletlenül idetévedt, az gyorsan lapozzon, linkeljen tovább nem szívesen rengetném meg alapjaiban a hitvilágát, illetve - mivel azt biztosan nem tudnám -, nem akarom hogy ezt annak vélje. Szándékosan írok anonym emberekről, nem akarom megsérteni semelyik ismerősömet sem, feltéve hogy ezt a kis irományt annak a bizonyos munkatársamnak meg akarom mutatni.
Ifjúsági gyűlés volt, ami azt jelenti hogy korosztály szerint nem volt 30 évnél idősebb senki a tagok között. Tul. képpen volt, de száz emberből egy. Szóval nem sok. Volt egy prédikátor aki hírdette "isten világát" a hívőknek, és az ott lézengő hozzám hasonló betonparasztoknak mint nekem. Annyit hozzátennék, hogy a mai naptól fogva a prédikálást és magát a prédikációt is ugyanúgy elítélem, mint a templomba járást, az imádkozást, stb. Úgy gondolom, hogy az az ember aki önerejéből nem képes a saját útját járni - még ha azt ha hívő lennék úgy nevezném hogy "szabad akarat" amit Istentől kaptunk" - , csak más segítségével, vagy alárendelve valaminek elérni, az gyenge. Nem életképtelen azt el kell ismerni, de céljainak megvalósításához szüksége van egy csoportra, vagy egy fensőbb rendű akármire. Pl. Istenre. Azért írtam akármit, mert bizony egy "akármi" is megfelel. Egy könyv, egy személy, egy isten, vagy akár több, egy kézzel nem megfogható dolog ami stabilan áll az ember életében, és nem lehet belekötni. Mivel a hit, egyáltalán nem realista fogalom, ez a legkönnyebb útja ennek a formának. A dolog úgy nézett ki, hogy egy ember, aki a jelenlévők 90%-át küözülnk nem is ismerte, tekintve hogy pesti származású, kiállt a színpadra és a bűnről, a szentlélek adományairól, a megvilágosultságról, és rólunk beszélt. Már eleve az a fajta egységesítés ami ott folyt undorító dolog számomra, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy az emberek, mint egyének, különböznek. Különböző gondolat világa van mindenkinek, még ha az látszólag azonosnak tűnik is, nincs két olyan ember aki teljes mértékben ugyanúgy gondolkodna.Hát ha még alapjaiban különöbzik két, vagy több ember.
Rengeteg kissrácot láttam ott akiken látszott az, hogy szívesebben menne ki a barátaival focizni, vagy ping pongozni, biciklizni, egyéb más, mint hogy itt törje a seggét egy hülye szék, és hallgasa a prédikátor bölcsességét amiből - korát tekintve ( 6-7 évesek ) - felfogni igazából nem tudnak semmit. Az ilyen srácokon látszik, hogy nem önszántukból voltak itt, hanem valaki elhozta őket, egyszóval kötelességből voltak jelen. Lehet az szülői, idősebb testvéri, vagy bármi más, aminek alá kell vetnie magát egy kisgyereknek, tehát felszólalásnak számára hely nincs. Ha ezek a kölykök szabad akaratukból jönnek ide, esetleg 10 év múlva az rendben van,
de nemár azt keljen hallgatni 4 órán keresztül, hogy egy unalmas bácsi szövegel olyan dolgokról amiket meg sem értünk, mert anyu azt mondta hogy ha a Sári is megy, akkor nekem is vele kell mennem, mert Isten bácsi országába így nyerek bejutást. Nem azért mondom, de én pl. nem kényszerből voltam ott, azért mentem el, mert én el AKARTAM. Van különbség. Azért elvoltak, ettek, ittak, nem figyeltek, halkan beszélgettek. Amikor a prédikátor rátért arra hogy szerinte a világi élet során az egyén rabszolgasorsra jut, és nem tud szabadulni ezektől a láncoktól csupán isten, és a lelkiüdvösségének megtalálásával, kicsit megmosolyogtam mikor ránéztem a srácokra :) nem kommentálnám bővebben miért, leírtam az előbb. A gyülekezet végén az emberek felálltak, és szóról szóra ismételték a prédikátor záró beszédét. Én némán hallgattam, és néztem az embereket mi is történik. Volt alkalmam, tehát jó alaposan körbe tekintettem magam körül. Volt egy csaj aki a kezével is hadonászott, természetesen kultúrált kereteken bellül, volt aki szemét becsukva, fejét lehajtva mormogott minden szót, volt aki erőteljes hangerővel mondta az imát, és volt aki még a szívére is tette a kezét. Rendben is volna, hiszen miért baj ez. Csak nem is tudom... elkezdett mocorogni bennem a kisördög. :) és ilyenek jártak az eszemben: " Ez kész..." " Vajon ezek tudják egyáltalán mit mondanak?" " Részben biztosan, de már 10 perce folyamatosan beszélnek, az egész biztosan nem ragadhatott meg első hallásra.." " Vajon ha hírtelen beékelné a prédikátor, hogy "...Lucifer szolgálatában állok..." a többiek is utánna mondanák?" " Nem, biztosan nem, ez azért túl durva." " De ha egy kicsit árnyékoltabban, és kevésbé célra vezetően mondana bármilyen hülyeséget, azt utánna mondanák." " Pl. azt hogy:
Pr.: Az én kenyerem... Kórus: Az én kenyerem... Pr.: Az én országom.... Kórus: Az én országom... " Ez már biztos. :)
Hát ez van. Az a legdurvább hogy így is gondolom. Nem ti voltatok ott, hanem én. Persze nem mondom el ezt minden egyes hívőről, de a jelenlévők 70 %-ról. A mögöttem álló fasziról biztosan. Az előttem álló divatmaister arcombalógahajamnemlátoktőlesemmitdelegalábbjólnézekki srácról is biztosan. Csorda szellem. Avagy birka nép, nem is tudom melyik.
Nincs velük semmi bajom, nehogy ez jöjjön le. Nekem igazából tetszik ez az egész. Csak én tagja nem akarok lenni ilyen baromságnak. A kereszténység igazán szép dolgokra tanítjaaz embert, ennél fogva megfogadtam, hogy soha többet nem szívatom a munkatársam a hülyeségeivel. Csak azért van egy pont ahol nálam is elszakadt a cérna. Idézem: " Isten ledobott két atombombát a japánokra, ezért nyerhették meg az amerikaiak a második világháborút." Tudom hogy nem így értette, de ezt így mondta ahogy leírtam.
Beszéd közben két szusszanat között eljátszottam a gondolattal, miszerint ha megkérdezne a prédikátor, mit válaszolnék. Van-e isten, mit jelent számomra a biblia, stb. A Bibliára kerestem egy diplomatikus választ. Két elágazásra kellene jutnom ahoz hogy elérjem azt, hogy a mondanivalóm is célba érjen, és hogy eközben ne sértsem meg a válasszal. Ha nincs isten, akkor a biblia számomra egy jó sci-fi, tele tök faca tanításokkal. Ha viszont van isten, ... akkor a sátán legrafináltabb trükkje.
A prédikátor rátért a felszínességre, a jelen világ szennyeire is, ami kimondottan tetszett mint téma. Komoly. Ebben igazat adok neki. Szó volt arról is, hogy kinek milyen haja van, kinek milyen ruhája van, és mennyit is ér ez az anyagiság a mai világban, illetve a társadalomban. Azért ez idáig bólogattam lélekben, de mikor jött az isten apacukafundaluka rész, elhúztam a számat. Az odáig rendben van, hogy mennyit ér, semennyit. De hogy miért? A szépség mindíg a másik szemében leledzik nem pedig a sajátodéban. Mész az utcán, erre jönnek veled szembe a jóképű srácok, a gyönyörű csajok, és mindenki nagyon szép, és csodálatos, csak te vagy ronda. Nem fogadod el az embereket. Ez mitől van? Mert ez tényleg így van. Ő ezt sátánnak tulajdonította. Szerintem emberi tulajdonság. De erendendően emberi. Belenézel a tükörbe, és látod hogy neked ronda az orrod, a szemed se úgy áll ahogy kéne, a hajad ultragáz, szétszórt, vagy éppen nem elég szétszórt,tök ronda a bőrőd stb. Leülsz a tévé elé, ott pedig nézegeted a porcelán babákat a L'oreal meg a Garnier, stb reklámokban, mert megérdemled. És mindenki szép, és mindeki csodás. Kurvára hat az önbecsülésére az embernek mi? Tudatalatt biztos. Ha tudatosan, az még durvább.
Senkinek semmi köze ahhoz, hogy hogyan nézel ki, ahoz hogy mit viselsz, szarni kell rá nagy ívben. Az emberek utálni fognak akkor is, ha fekete bakkancs helyett fehér sport cipőben mászkálsz, és akkor is ha 20 kg zselét nyomsz reggelenként suliba/melóba indulás előtt a hajadra. És szeretnek majd rövid gatyában, szeretnek majd farmerben, melegítőben, lapos, lenyalt hajjal, illetve feltüsízett discosított változatban is. Embere válogatja. Tetkó, piercing? Ki a faszt érdekel egyáltalán hogy kinek milye van. Ha én menetes csapágy golyókat akarok rakatni a seggembe, mert én attól érzem magam jól, akkor meg is teszem, de nem azért, mert az szdsz-es Kovács Pistikének is olyan van. Tetoválással is ez a helyzet. Nálam azt nevezik billózásnak, amikor egy olyan szimbólumot, jelet, vagy figurát rakatsz a testedre ami valaminek a tulajdonában áll. Ha az ember egy becenevet, egy szót, egy emléket, vagy egy állatot tetováltat magára, az más. Egy divatmajom punk, aki a hajával leveri a csillárt, és a metal detektor 10 méterről bevillog a piercingektől előtte még mindíg lehet rendesebb ember egy hatvan éves arogáns sznobnál, aki rendszeresen jár gyülekezetre, és hisz istenben, és a megváltásban. Ha az emberek megtanulnák végre hogy a tiszteletlenség, az önsajnálkozás, és a skatulyázás a legundorítóbb dolgok a világon, talán könnyebben felfogható lenne számukra is mit szerettem volna leírni.
Az volt a legnagyobb érvágás, mikor is arról beszélt hogy ő, és azok akik az ő idejében tértek meg, ők bűntelen életet élnek. Na most... csak reméltem hogy félre értettem, de a második mondatában megerősített: " Bűntelen életet élek, nincs bűnöm." Bizony, ezt mondta. Nem hazudok, okom nincs rá. Erről annyit hogy minden ember bűnös. Éppen azért mert emberek vagyunk. Nincs olyan hogy nem bűnös ember. Már ha keresztény szemmel nézzük.
Okkult forrásként támadás érte a zenét, a filmeket, a tévé sorozatokat ( Uri Geller show, alias kanál hajlítás stb. ) Miszerint ezek eredete sátáni tudomány, legalábbis ennek származtatása onnan ered, és tévútra vezeti az embereket. Valami igazság van benne, ha úgy vesszük, hogy egyfajta más világba vezet minket egy-egy film, zene. Jelenleg Gorillaz-t hallgatok, pontosabban egy
youtube-os vidit hallgatok. Tetszik a csaj görkorizása, plusz a zene. A prédikátor azt mondta, hogy egy nem hívő számára biztosan nincs különbség, de ha egy hívő szemével nézzük ezeket a dolgokat, akkor ha úgy vesszük " nincs abban semmi, ez csak egy szám" tendenciát követve meghallgatunk egy ilyen számot, csak akár legyen az egy KoRn szám, az megváltoztat kissé. Eltávolít attól az úttól, amivel a szentlélek kapcsolatot teremt, pl. elmarad egy imádság, nem olvasunk bibliát stb. Rendszeresen végezve ez a tevékenység meg is szünhet. Ehhez annyit, hogy ha valakinek elég erős hite van, tud élni világi életet bűnmentesen, az emberi művészetet élvezve is. Mindegy, némi igazság volt ebben is amit mondott, leírni ezt most nem tudom pontosabban, nincs megfelelő közegem hozzá, hogy lényegre törőlegyek ebben. Remélem nagyjából sikerült.
A szent beszéd legalább annyira elfogult volt egy nem hívővel, mint amennyire én vagyok a ló túlsó oldalán ezzel az irománnyal. Egy fajta egocentrikus természetet tapasztaltam meg a prédikátor jellemén. A világképét igazából ahoz tudnám hasonlítani, mint amikor a lovak mennek a főút szélén, és csak előre tudnak tekinteni a szemellenzők miatt. Egyfajta csőlátás. Aki úgy érzi hogy megtalálta az igazát, esélyt sem fog adni annak aki másképp látja a dolgokat. Elfogadja, meghallgatja, de nem látja át, nem érti meg, sőt megtámadja, ellenzi, és hihetetlen kultúrált módon visszautasítja, és baráti alapon megruház egy kedves, keresztény eszmével.
Az vallások nem rosszak, a hit sem rossz, bár úgyérzem felesleges mind. A térítőkkel is így vagyok. A prédikálással is. A szentbeszédekkel is. A templokkal is, és a papokkal is. És nem, nem keverem a vallás, és a hit fogalmát. A keresztény hit világ ott bukik meg, hogy ha isten világa bennünk lakozik, emberekben, nem kellenének térítők, prédikátorok, szentbeszédek, templomok, papok, akik "segítenek a helyes útra térni". Mindenkinek saját magában kellene megtalálni istent nem pedig belebeszélni a másikba. Ennyi erőlvel a világiak közül 3-4 milliárd ember, aki nem keresztény a pokolra jutna. És azok akik számára ismertek tanok de nem élnek keresztény életmódot, tudhatják hogy nem lehet szeretni egy olyan dolgot, amitől félni is lehet. Kéne egy ilyen passzus:
"Akkor bizony mondom néktek vala, kik emberek vagytok, a jót s rosszat megtudjátok különböztetni, így megvilágosutlok bármiben is hisztek, mert ti vagytok az én gyermekeim, nem azok, kik római kivégző eszközt hordanak a nyakukban, avagy vala emberek kik, gyülekezetbe járnak, és hamisan hírdetik igéimet, mert igaz a ti szívetek, jó a ti lelketek és bebocsátást nyertek országomba. Vala. Valavala." Igen, valami ilyesmi kéne a bibliába, mint záró szöveg. Talán még hinnék is benne.
Összegezve 3 mondatban:
Nekem nincs bajom a kereszténységgel, mert szép dolgokra tanít.De nekem kevés. Nekem az egész kell.
teljesen egyetértek vele, ezért úgy döntöttem kiteszem.
