Dream

Nagy üzemüen rászántam magam arra, hogy leszokok. Ez a csodás elképzelés, amilyen erős és határozott volt, olyan iramban apad lejjebb és lejjebb minden percben, mióta nem gyújtottam rá. Nem bírom ki. Tudtam én előre. Nem is bírtam. Rohadt ideges vagyok, és tudom az okát, másrészt utálom magam ez miatt. Lecsökkentettem napi két szálra a cigit. Az picsa. Arra se elég, hogy a fogamat betakarjam lefekvés előtt nikotinnal. Azért rendesen megjöttek a mellékhatások is. Elkezdtem zabálni, de valami übermonster szinten. A babgulyást amit 3 kg húsból és 1 kiló babból készített muter, sikeresen kivégeztem még az este beállta előtt. Jelenleg 10 perc múlva éjfél, és rohadtul hiányzik egy szál cigi. Anyám elment, ez a mázlim, mert valszeg egy sophie-t elcsórtam volna. Nekem most nincs, Bencét megkértem hogy neadjon. Egyedül mamánál van pár betonfüstölő, jelenleg abból is el tudnék szívni egy rakattal. Remélem majd múlik ez az egész, de ahogy ismerem magam, nem sokáig fogom bírni. Két szál cigi. Ennyi. Nem több, két szál. Nem is kevesebb. Lószar. Mégis sok. A semmihez képest. Most is tudék enni. Majd írok ha jobb lesz. Valamit. Valamitvalamit.

Szal holnap elkószálok Peti faterjához. Ez három dolgot jelent. Az első az hogy tajt részegen dölöngélek haza. A második az, hogy a cigről való leszokást bevághatom az asztal alá abban a füstben amit ott lehet törni majd (nem semmi az öreg, volt hogy 3 doboz piros Bond 1 nap alatt). A haradik az, hogy a játékokat elő kell készítenem szállítható állapotba. Elvégre is ezért megyek. Megígértem.